Aki ebben a sterilizálóban kreatív lesz, azt vigye el a Google!

Adott egy hatalmas tér, amely belmagasságát és ablakait tekintve igazi loftos alapanyag. Ezt kellett megdolgozni, az egyes szerkezeti és belsőépítészeti elemeket felfűzni egy vezérelvre. Ez pedig az az alapkoncepció volt, hogy munkaállomás-zónákat alakítanak ki, amelyek kreatív környezetet biztosítanak a dolgozók számára, és interakcióra, kommunikációra ösztönzi őket, a nyitott tér felszabadítja a szellemi energiákat etcetera etcetera. […]

Adott egy hatalmas tér, amely belmagasságát és ablakait tekintve igazi loftos alapanyag. Ezt kellett megdolgozni, az egyes szerkezeti és belsőépítészeti elemeket felfűzni egy vezérelvre. Ez pedig az az alapkoncepció volt, hogy munkaállomás-zónákat alakítanak ki, amelyek kreatív környezetet biztosítanak a dolgozók számára, és interakcióra, kommunikációra ösztönzi őket, a nyitott tér felszabadítja a szellemi energiákat etcetera etcetera.

Az épület adottságait is kihasználták, hiszen a természetes fény behatol még a legkisebb zugba is, és a pazar kilátás a hatalmas ablakokon keresztül a végtelent hozza el a falak közé, hogy szabadon szárnyaljon a képzelet. Szóval szabadság, szárnyalás, kreativitás. Bár már az lenne kreatív, ha másról is hallanánk.

A látogató először egy átmeneti térbe érkezik, ahol az ügynökség logója vibrál a neonfényben: BLUE. A falon pedig cápa jelképezi a lebegést a kreativitás és képzelet tengerében. Nekem ez a filozófia már kicsit sok és erőltetett, könnyen okozhat agyvérzést, de kinek mi tetszik. Az is kétséges, hogy ebben az áttetsző, tejszerű térben néhány kék ülőbútor vajon elegendő kontrasztot képez-e, hogy a képzeletbeli mérleg képes legyen egyensúlyban maradni és ne akadjon ki. A kreatív szöveggyártás helyett én mást ajánlanák a munkatársaknak, akik itt melóznak: gyógyszertesztelés, alvajárók megfigyelése, álomgyártás és tápszerek összeállítása kisbabáknak.

A koncepció része, hogy a közösségi terek a 30 láb magas toronyszerű mennyezet alatt kapjanak elhelyezést, valamint igazán ötletes megoldás, hogy az egybefüggő térben a tárgyalót csupán üvegfalakkal választották le: így szinte lebeg a hatalmas térben, nem bontja meg a harmóniát. A tárgyalóban található asztal pedig valójában a közös munkaasztal mintegy vizuális kiterjesztése, folytatása, amely megint csak az „összeköt és elválaszt” gondolatmenetet tükrözi.

A konyha úgy illeszkedik a térbe, mintha egy amerikai konyhás nappaliban járnánk, ahol a nappali tízszeresére nőtt. Vagy kissé fordítva egyet az értelmezésen, egy esztétikus és minimalista konyhaszigetet helyeztek a kreativitás hatalmas hullámaival támadó tengerébe. Van egy hosszú konyhapult, van egy mosogató és fölötte a cápa figyel – itt egyen, aki tud. Szóval nem tudom, van egy ködben úszó tér, ahol ezerrel kéne forgatni az agykerekeket. Aki itt kreatív lesz, az tényleg zseni, és vigye el a Google!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Fotók: Stéphane Groleau
 
SOCIAL BOX