Nézzük meg ezt a madridi csodaépületet! Újabb loftos remekmű!

A Botin Alapítványt családi vállalkozásként indította 1964-ben Marcelino Botín Sanz de Sautuola és felesége, Carmen Yllera az észak-spanyolországi Cantabriában, hogy elősegítsék a társadalmi fejlődést. Ma már a Botin Spanyolország legnagyobb magánalapítványává nőtte ki magát, de a célok hűek maradtak az eredeti elképzelésekhez. A társadalmi fejlődés, a tehetségek felkarolása, a gazdasági, társadalmi és kulturális sokszínűség előmozdítása […]

A Botin Alapítványt családi vállalkozásként indította 1964-ben Marcelino Botín Sanz de Sautuola és felesége, Carmen Yllera az észak-spanyolországi Cantabriában, hogy elősegítsék a társadalmi fejlődést. Ma már a Botin Spanyolország legnagyobb magánalapítványává nőtte ki magát, de a célok hűek maradtak az eredeti elképzelésekhez. A társadalmi fejlődés, a tehetségek felkarolása, a gazdasági, társadalmi és kulturális sokszínűség előmozdítása érdekében számos programot visz az alapítvány, ebből az egyik irány a kulturális projektek szervezése és lebonyolítása, amelynek helyszínéül szolgál ez az épület.

Tehát az alapítvány azért választotta az 1920-ban épült ipari épületet, hogy az egyedülálló lokációt egy unikális kulturális központtá alakítsa. Ennek érdekében az új projekt is megtartja az eredeti ipari jellemzőket, amely az alapítvány filozófiáját is képviseli. Hiszen egy ipari létesítményben termelnek, létrehoznak valamit, alkotnak, újat alakítanak ki, ugyanígy az alapítvány is a fejlődő tehetségek motorja kíván lenni.


 

Az építészeti koncepció fő célja volt a természetes fények használata. A hatalmas tetőablakok szinte az éggel kötik össze az épületet, így még inkább kinyílik a világra a központ, illusztrálva a szabad szellem áramlását és a nyitottságot. Az épület előnyt kovácsol az adott struktúra stílusából és korából, amelyben a modern esztétikum egyesül a nagy nyitott térrel. Egy hatalmas teret alkot az átrium, ahol a fény és a természetes vegetáció kombinációja egy kényelmes és barátságos találkahely pozitív hangulatának megvalósulását segítik elő. Ezen kívül impozáns konferenciaterem szolgálja ki az igényeket, ahol a fa- és téglafelületek meglehetősen élénk párbeszédet „folytatnak” a piros székekkel.

A vasszerkezetek, a téglafelületek látványos hasznosítása és a fa intenzív használata az efféle objektumokban szinte már kötelező jellegzetességek, a magasban végigszaladó csövek nélkül pedig talán már elveszettnek is hinnénk magunkat. Bár érdekes lenne, ha egy ilyen raktárépületet telezsúfolnának mondjuk műanyaggal. Valószínűleg nagyon nem tetszene senkinek.

A földszinten alakították ki a közösségi tereket, a konferenciatermet és egyéb helyiségeket. Különösen érdekes megoldás, hogy a konferenciaterem rugalmasan alakítható, ugyanis két mozgatható panel osztja a tereit, amelyek elmozdításával négy kialakítási variáció lehetséges. A természetes fa használata a padlón és a mennyezeten kellő otthonosságérzetet biztosít. Az első emeleten az alapítvány adminisztrációs központja található tárgyalókkal és egyéb kötetlen beszélgetésekre alkalmas pihenőkkel, amelyekből közvetlenül a tetőablakokra és így az égre látni.


 


 


 


 


 


 



 

Képek: Alfonso Quiroga

SOCIAL BOX