Blöff a magyar munkaerő-emigráció?

A magyar migráció növekedése sokkal kisebb, mint a legtöbb posztszocialista országé – áll a Tárki egyenlőtlenségek és polarizálódás a magyar társadalomban című jelentésében. Mind a médiában mind a hivatalos statisztikákban találunk egymásnak ellentmondó információk vannak a kivándorlás mértékéről. A Világbank 2011-ben kiadott adattára 426 700 magyar emigránst tart számon, ami az ország lakosságának mintegy 5 […]

A magyar migráció növekedése sokkal kisebb, mint a legtöbb posztszocialista országé – áll a Tárki egyenlőtlenségek és polarizálódás a magyar társadalomban című jelentésében. Mind a médiában mind a hivatalos statisztikákban találunk egymásnak ellentmondó információk vannak a kivándorlás mértékéről. A Világbank 2011-ben kiadott adattára 426 700 magyar emigránst tart számon, ami az ország lakosságának mintegy 5 százaléka. Ugyanez ez a kiadvány arról is szól, hogy a felsőfokú végzettségűek és az orvosok körében az adott csoportba tartozók 13, illetve 10 százaléka tekinthető emigránsnak.

Ez az adat viszont a valaha Magyarországról kivándoroltak számát mutathatja, mivel az USA és Kanada a célországok között előkelő helyen szerepel, márpedig ezekbe az országokba 1956 óta tömegek nem vándorolhattak ki. Magyarországról volt ugyan elszivárgás a hatvanas-hetvenes években – ahogy egy-két kivétellel minden kelet-közép-európai leendő posztszocialista országból –, de félmilliós tömegű magyar diaszpóra (melyről a magyar közbeszédben hallani lehetett) csak úgy jöhet össze, ha abba mindenki beleszámít, aki elment innen.

A jelentés szerint bár az EU-csatlakozás utáni években megnőtt mind a munkavállalási, mind a tanulási célú migráció, korántsem beszélhetünk új magyar exodusról (ahogyan azt a közbeszéd és a média néha sugallja). A kivándorlás a régiós átlag alatt van, az uniós országokban élő magyarok aránya pedig elhanyagolható a népességhez képest (a régiós országok közül egyedül Csehország múl minket alul ebből a szempontból). A népesség arányához képest egyébként a legtöbben 2010-ben Romániából (a népesség 10,58 százaléka), Bulgáriából (6,25 százalék) és Észtországból (4,64 százalék) élnek az unió más országában.

A posztszocilaista országokban a rendszerváltás után általában hirtelen sokan vándoroltak ki, majd számuk fokozatosan csökkent. Magyarországon a kivándorlás főként a 2004-es uniós csatlakozás után nőtt meg a migráció. A migránsok aránya a hazai magyarok számához képest továbbra is elenyésző. A migráció hazai trendjét tekintve a (munkaerő-)migráció aránya elhanyagolható maradt a rendszerváltás után tíz évvel is, s csak a csatlakozás után kezdett nőni-növögetni, de a gyorsabb növekedés, és ezáltal a korábbi trend megtörése csak az utóbbi években, éppen a válság kirobbanása környékén következett be.

Ezen az sem változtatna, ha a migráció nagyon eltérő jellege és nyilvántartási módja miatt hiányzó vagy torzított egyesült királysági adatokat is figyelembe vennénk. Korábban a magyar migrációs potenciál elmaradt a többi országétól, 2009-ben már magasan az EU átlaga volt. A migrációs potenciál mértéke is csak az EU-s csatlakozás óta növekszik erősen. Az 1980 és 2012 közötti időszakot tekintve szembetűnő, hogy mind a külföldi munkavállalás, mind a tanulás egyre népszerűbbé vált. A valaha külföldön tanulók több mint egyharmadát azok adják, akik 16 éves koruk előtt tanultak külföldön, ők valószínűleg kint (jó eséllyel a határon túli kvázi-diaszpórában) születtek.

A külföldön munkát vállalók átlagéletkora 32 év volt, leggyakrabban a 26–35 éves korosztály döntött a munkavállalás ezen formája mellett. Mind a külföldi munkavállalók, mind a kint tanulók nagy része (a munkavállalók 74 százaléka, a tanulók 88 százaléka) életében egyszer próbált szerencsét külföldön, a tanulók mintegy fele a rendszerváltás előtt tett így. Ebben az időszakban jellemzően két évet vagy annál többet töltöttek külföldön a munkavállalók, s a legnépszerűbb célországok a posztszocialista tömb tagjai voltak, de a németországi munkavállalás már ekkor is megjelent.

A rendszerváltás utáni, de az EU-csatlakozás előtti időszak között kint dolgozók többsége maximum két évet töltött külföldön, a munkavállalás legkedveltebb célországává ebben az időszakban Németország és Ausztria vált. Az EU-csatlakozás óta (a mához közeledve értelemszerűen) nő a jelenleg is külföldön dolgozók aránya, de továbbra is a két évnél rövidebb munkavállalás a jellemző, Németország és Ausztria dominanciája pedig megmaradt. A régebben migráltak fiatalabb korukban (átlag 28 évesen) vállaltak külföldi munkát, míg az újak ezt átlag 34 éves korukban tették. A régi migránsok között majdnem kétszer annyian vannak a felsőfokú végzettségűek, mint az új migránsok körében, akiknek majdnem a felét az érettségivel sem rendelkezők adják. Az új migránsok nagyjából ugyanazokról a területekről jönnek, mint a régiek. Budapestről mindig is nagy volt a kivándorlás esélye, Közép- és Dél-Dunántúl szerepe azonban megnőtt, hiszen míg ma a migránsok 37 százaléka innen kerül ki, addig az EU-csatlakozás előtt arányuk csupán 17 százalék volt.

A férfiak külföldi munkavállalásának az esélye nagyobb. Az idősebbek külföldi munkavállalásának esélye kisebb, de nem is a legfiatalabbaké a legmagasabb. A családi szerkezet peremén élők, a kevésbé kötődők esélye nagyobb. Ez jelenthet szingli létet, élettársi kapcsolatot, nem nukleáris családi szerkezetet, albérleti vagy egyéb nem tulajdonosi viszonyt. A magasabb iskolai végzettség, a nyelvtudás, a jogosítvány és a világhálóval való bensőséges viszony növeli a külföldi munkavállalásra való képességet, amennyiben az ottani (jobb) munkahelyek elérésének esélyét növeli. A (nagy) városból és a hátrányos területekről nagyobb a külföldi munkavállalás esélye. A munkanélküliség és a kisebbségi helyzet sokféle kényszere is ebbe az irányba hat.

Az emberitőke-változók közül egyedül a német nyelvtudás hatása terjed ki valamennyi migrációs formára, a németnyelv-ismeret erősen összefügg a korábbi és a jelenlegi külföldi munkavállalás, illetve a külföldi tanulás esélyével egyaránt. A korábbi külföldi munkavállalás és a szakképzettség különböző formái összekapcsolódnak, ami mögött feltehetően az áll, hogy ezek a végzettségek a munkaerőpiacon nemzetközileg is jól értékesíthetők. A háztartás anyagi helyzetének várható alakulására nem hat erősen sem a külföldi munkavállalás, sem a külföldi tanulás. A jobb jövőbe vetett reményt a magas jövedelem és az angol nyelvtudás (és furcsa módon az, hogy a kérdezett ne tartozzon a negyvenes életéveibe, illetve a munkanélküliség) valószínűsíti. A jövedelemszegénység elkerülésére, illetve a jövedelemgazdagság elérésére a korábbi külföldi munkavállalás erősen hat, nem kevésbé a külföldi tanulás.

SOCIAL BOX