Csodálatos metamorfózis. Azték kígyóvá alakult egy francia irodaház

Saint-Étienne-ben, a francia Alpok lábánál elterülő régi iparvárosban a fejlesztés kapcsán az az ötlet fogalmazódott meg, hogy a folytonosságot jelképező hosszú épület interakcióban álljon a környező utcákkal. A lineáris szerkezet, miközben felmagasodik, kitárulkozik és átöleli a teret, a bejárati pontoknál mintegy udvart formál, hogy a látogatók bejussanak a különös épületbe.  A tömbökhöz kapcsolódó kis öblök, […]

Saint-Étienne-ben, a francia Alpok lábánál elterülő régi iparvárosban a fejlesztés kapcsán az az ötlet fogalmazódott meg, hogy a folytonosságot jelképező hosszú épület interakcióban álljon a környező utcákkal. A lineáris szerkezet, miközben felmagasodik, kitárulkozik és átöleli a teret, a bejárati pontoknál mintegy udvart formál, hogy a látogatók bejussanak a különös épületbe.  A tömbökhöz kapcsolódó kis öblök, kis nyitott terek biztosítják a bejárást. Az épületegyüttes három bejárattal rendelkezik, és mindhárom a komplexum alá vezeti a gyalogoszónát, így különleges hatást vált ki a szemlélőből, ha felnéz az épület tömbjére.



 

A tervezők vágya nem csak az volt, hogy egy ikonikus épületet teremtsenek, hanem, hogy a projekt egyfajta flexibilitást tükrözzön. Ez a rugalmasság azt jelképezi, hogy az állami szervek és a lakosság viszonyrendszere nem valamiféle személytelen, elidegenedett kapcsolat, hanem a mindennapjaink része, amely nem gyomorgörcsöt vált ki, hanem egy probléma kulturált megoldását jeleníti meg, ahol az aktatologatás után az állampolgár még az épületben található éttermet is szívesen felkeresi. Vagyis olyan kommunikációs területek épüljenek, ahol az ügyeiket intéző lakosok a komplexumban minden igényüket kielégíthetik, miközben az új központ belesimul a környező épített örökségbe.

Az épületkomplexumot egy felemelkedő azték kígyóhoz hasonlítják. A pikkelyek pedig azok a kis ablakok, amelyek kívülálló számára mintha random jelleggel lennének elhelyezve. A kígyó több identitással rendelkezik, amelyek a homlokzaton ezüstös és világos sárgás színárnyalatban jelennek meg. Az épület „bőrének” eme kettős színvilága megengedi, hogy a struktúra egy olyan egyszerű logikai formát kövessen, amely a tisztaságot jelképezi. A sárga közelsége egyébként a járdát és az üvegezett homlokzatot világosabbá varázsolja, úgy tűnnek fel, mintha napfényben fürdőznének.



 


 


 


 


 


 


 


 

Fotók: Vincent Fillon, Philippe Ruault

SOCIAL BOX