Hát itt van Amerika! A Prezi belvárosi palotájában jártunk

Ha felkeressük a Prezi budapesti fejlesztőközpontját a Nagymező utcában, igazán zavarba jövünk, hiszen a hazai átlagtól gyökeresen elütő munkahelyi kultúrát és légkört tapasztalunk, és látatlanul is a Szilícium völgyre asszociálunk. Itt kellő önbizalommal úgy érezhetjük, hogy Magyarország sem egy útszéli kis vasútállomás a világ végén, hanem tehetséggel és szorgalommal a nemzetközi vérkeringésébe is bekerülhetünk. A világhírű startup cég a pazar látványt nyújtó Merkúr Palota Hajós utca felöli szárnyát, valamint a központi épülettömb legfelső úgynevezett Kapcsolótermét bérli a 26 országból érkező 140 fős munkaszervezetének, amelyet még csaknem ugyanennyi alkalmazottal kívánnak bővíteni a közeljövőben. A kapcsolóterem – amely most az Engineering Room nevet viseli a céges szlengben – valójában egy nagypolgári bálteremnek beillő helyiség, amelynek láttán az emberfia egy kicsit megáll, hogy elámulhasson. Ha valaki járt már a Hunyadi család ősi fészkében, a vajdahunyadi várban, és feltekintett a hatalmas Lovagterem égbe nyúló bolthajtásaira, akkor tudja miről beszélünk. Az épület egyébként anno pesti telefonközpontként üzemelt, legutóbb pedig a Magyar Telekom használta.

A Merkúr Palota Hajós utcai traktusában található a recepció, amely valójában egy multifunkcionális közösségi terület, ahol a szinte láthatatlan recepciós mellett dobszett, gitár és egyéb zenei eszközök sorakoznak, hogy ha valaki ki akar kapcsolódni, akkor bátran a húrok közé csaphat, hogy például egy Metallica-nótát prezentáljon. Van itt még egy kis könyvtár is, ahol a polcokon sorakozó köteteket bárki birtokba veheti, sőt, rendelhet is szakkönyveket. Az épület ipari múltját és loftos stílusát a Prezi is megőrizte, hiszen a régi raktár- és gyárépületek munkahelyként hasznosítása manapság amúgy is meglehetősen trendi. Az ipari fílinget jelzik a hatalmas terek, belmagasságok, fémes anyagok, látható csövek, amelyek az Y-generáció vibráló és dinamikus viselkedéskultúrájával „nászra lépve” egy igazán eredeti és élhető légkört teremtenek. Mintha csak a közeli romkocsmák világa folytatódna, ahol ugyanazok a fiatalok forgolódnak, akik nappal a Prezinél is tevékenykednek. A multikulturális közeg már szinte törvényszerű az efféle technológiai vállalatoknál, ahol a talentum, a kreativitás és a közösségi szemlélet a közös többszörös.

Egy hatalmas lépcsősor vezet az emeletre, ahol a kantin található, közben azért néhány írótáblára bukkanunk, hogy ha bárkiből elementáris ötletek törnének a felszínre, akkor ki ne hunyjon az a bizonyos vulkán. Egyébként mindenhol kisebb-nagyobb, informális megbeszélésekre is alkalmas közösségi terekre, sarkokra bukkanunk. A lépcsőfordulóban egy hatalmas falitáblán mutatkozik be a „díszes” társaság: a dolgozók fényképe, munkakörük és kedvenc hobbijuk megnevezése egyfajta nagy családi közösséget feltételez. A kantinban mindenféle egészséges magvakból és müzlikből vételezhetünk, a plafonról pedig dizájnos drótok lógnak lefelé, ha valaki töltőre kívánná dugni a műszaki kütyüjét, laptopját. Az étel-ital ingyen van a munkatársak számára, ugyanúgy a szomszédos Apacuka Étterem délben kizárólag a Prezi munkatársainak kínál ebédet, aminek a számláját szintén a cég állja.

A kantin túloldalán szinte ugyanaz a lépcsősor visz lefelé, amely a recepciónál felfelé hozott, csak végül nem egy ajtóra bukkanunk, hanem egy különleges – 180 fő befogadására alkalmas – konferenciatermet formál a félköríves alakzat – mintha egy ókori amfiteátrumban lennénk. A céges elnevezése House of Ideas, vagyis Ötletek Háza, ahol céges és külsős programokat, konferenciákat szerveznek. Ez a blokk egyébként korábban szintén nyitott volt a belső udvar felé, akár csak a fogadótér, ugyanis anno istállóként funkcionált a földszint, hiszen a fűtésre használt szenet lovas kocsik szállították az épületbe.

Visszatérünk a fogadótérbe, ahol a lépcső mellett jutunk be a Hajós utcai épülettömbbe. Itt élénk sárga falak fogadnak minket, ahol falra rajzolt időábrán mutatják be a Prezi történetének különböző fejlődési fázisait. Ezt követően megtapasztalhatjuk a lépcsőház gazdag formavilágát. A többszintes épületben alapsémaként működik, hogy minden emeleten van egy nagyteres iroda, ahol egy-egy divízió kap helyet. Ők az Engineering Roomban dolgozó programozók támogató tevékenységeit látják el, mint pénzügy, HR satöbbi. Itt-ott elszórva kisebb konyhákat és tárgyalókat helyeztek el. Ahogy a különböző szinteken járunk, mintha egy hatalmas körforgásba kerültünk volna, ahol bárhol megfordulunk, mindig van tovább.

Az egyik alapító, Somlai-Fischer Ádám eredeti szakmája építész, és az ő baráti köréből kerültek ki azok a szakemberek, akik a belsőépítészeti kialakítást koordinálják, illetve a Minusplus építésziroda is jelentős részt vállalt az „újjászületési” folyamatban. Mindemellett a munkatársak véleményét is kikérik, így valójában egy hatalmas közös projektről beszélhetünk, egy igazi kreatív dzsemboriról, ahol nem szabványos, jól megkomponált helyiségek jönnek létre, hanem otthonos, testreszabott atmoszféra vesz körbe minket. A színek és kütyük – például a kantin melletti ablakban egy béka üldögél – mintha egy-egy munkatárs hálószobájából vagy nappalijából érkeztek volna, és ekképpen az alkalmazottak itt is úgy érezhetik magukat, mintha nem is hagyták volna el otthonukat.

Bár nincs kötelező megjelenés az irodában, de mivel a munka projektcsapatokban zajlik, ezért rendszeresen értekeznek egymással a csapattagok. Ún. cross functional teamek működnek, vagyis több divízióból áll össze egy-egy csapat. Az eredményességet pedig a határidők és a rendszeres meetingek biztosítják. Egyébként az egyes nyitott irodaterek mintha mindig a befejezetlenség állapotában lennének, ami nem belsőépítészeti fogyatékosság, sokkal inkább átgondolt stratégia része. Hiszen az egyes divíziók saját maguk formálják az általuk használt tereket, így az alapberendezésen – székek, asztalok – túl szabadon lehet igényelni tároló szekrényeket, polcokat, babzsákokat, fali posztereket, növényeket, írótáblákat, vagy ha épp valaki Picassónak képzeli magát, felpingálhat a falra akár egy-egy posztmodern graffitit is. A tárgyalók mindegyike sajátos arculattal rendelkezik, van olyan, amelyik például egy szaunára emlékeztet, a másikban különös grafikák töltik meg a falakat, és még sorolhatnánk.

Végezetül megkoronázva csodás utazásunkat feljutunk a legfelső emeletre, és belépünk a régi Kapcsolóterembe, vagy Engineering Roomba. Mintha az informatika szentélyében tennénk tiszteletünket: égbe nyúló bolthajtások alatt járunk körbe. Itt aztán valóban a nagybetűs spontenaitás és természetesség uralkodik. Az eredeti díszítéssel, stukkókkal, ablakokkal és faburkolatokkal helyreállított teremben itt egy teakonyha tűnik fel, ott íróasztal-csoportok mögött dolgoznak a munkatársak, amott meg egy rollert döntöttek a falnak, mégis minden egységesnek tűnik. A hatalmas nyitott irodateret két úgynevezett torony artikulálja, az Alfa és a Béta, amelyek a tér két fő magaslati pontjai is egyben. Földszinti terükben tárgyalókat és telefonszobákat alakítottak ki, míg a külső lépcsősoron lehet feljutni az emeleti részre, ahol pihenésre is lehetőség nyílik a műfüves, babzsákos területen. Innen fentről jól látható a Parlament sziluettje is, mintha ez a perspektíva is jelezné, hogy már eddig is milyen magasra jutott a Prezi. De ha ezt a valóban szabadelvű és sokszínű munkahelyet nézzük, akkor még bőven találhatnak maguknak új kihívásokat. Ráadásul ez az a hely, amit nem lehet megunni, hogy efféle retrós reklámszöveggel rukkoljunk elő:  minden újabb séta során feltűnik valami újdonság, valami izgalmas részlet.