Alulbiztosított vállalatok

A cégtulajdonosok sokszor megfeledkeznek arról, hogy a biztosításuk – ha van egyáltalán – megfelelő értékre szóljon. Sokan elintézik azzal, hogy néhány éve kötöttek vállalati biztosítást. Ám azóta fejlesztéseket hajtottak végre, és baj esetén nincs meg a kellő fedezet. Ennek oka az, hogy a biztosításuk egy korábbi értékre vonatkozik – hívja fel a figyelmet Biczi Orsolya, […]

A cégtulajdonosok sokszor megfeledkeznek arról, hogy a biztosításuk – ha van egyáltalán – megfelelő értékre szóljon. Sokan elintézik azzal, hogy néhány éve kötöttek vállalati biztosítást. Ám azóta fejlesztéseket hajtottak végre, és baj esetén nincs meg a kellő fedezet. Ennek oka az, hogy a biztosításuk egy korábbi értékre vonatkozik – hívja fel a figyelmet Biczi Orsolya, a Budapest Prime ügyvezető igazgatója. Ha egy üzemet megrongált a vihar, beázott, s ezért tönkrement egy új, sokmillió – akár több tízmillió – forintos berendezés vagy a raktárban álló készlet, az már önmagában is súlyos problémát jelent. Még akkor is így van ez, ha a biztosító megtéríti a kárt, hiszen az üzem folyamatos működése kerül veszélybe (amúgy ilyen esetre is rendelkezésre áll megfelelő biztosítás a cégek számára). Ám még nagyobb a baj, ha ráadásul a biztosítás nem az aktuális értékre szól, ilyenkor ugyanis csak komoly pluszkiadásokkal lehet helyreállítani a kárt. Mindez azonban megelőzhető azzal, hogy az adott vállalkozás a jelenlegi értékeit felméri, és annak alapján köti meg vagy köti újra a biztosítást, és így egy esetleges kár esetén is nyugodt lehet – fogalmazott Biczi Orsolya, aki számokkal is illusztrálta az alulbiztosítottság problémáját.

Adott egy cég, amelynek 50 millió forint értékű készletében 35 millió forintos kár keletkezett a vihar után. Azaz a készletnek pontosan 70 százaléka ment tönkre. Ám a cég biztosítása csak 25 milliós kárértékre szól. Azaz a készletnek pontosan 50 százaléka került biztosításba. Ebben az esetben a biztosító a felső határt 25 milliónak tekinti, ehhez képest fizet arányosan kártérítést (50 százalékot), azaz 17,5 millió forintot. Ám a cégnek ez pontosan ugyanekkora fedezetlen kárt jelent, hiszen a „teljes mínusza” 35 millió volt, amiből csak 17,5 milliót térít a biztosító.

Egy másik életszerű eset, hogy a telephelyre szóló, évekkel ezelőtt megkötött biztosítás szintén 25 millió forintra szól. Tegyük fel, hogy évekkel ezelőtt még valóban 25 millió forint értékű volt a létesítmény. Ám ha – például – az azóta végrehajtott fejlesztések következtében 50 millió forintra nőtt a létesítmény és a benne lévő gépek értéke, és egy viharban azok fele tönkrement, akkor szintén a 25 milliós biztosítási felső határhoz viszonyítva fizeti a biztosító a kár felét. Vagyis a biztosító csak 12,5 millió forintot térít meg, ám ekkor a cég összes fedezetlen kára 37,5 millió forintos lesz. Biczi Orsolya szerint fontos tehát, hogy a vállalkozások a valós értékre kössenek biztosítást, és ezt rendszeresen tartsák nyilván.

A Budapest Prime szakértői szerint a cégvilágban elsősorban a kis- és középvállalkozásokra jellemző az alulbiztosítás, a multinacionális cégeknél kevésbé. Éppen ezért fontos, hogy a kkv-k vezetői foglalkozzanak a vállalati biztosítással, mert költséghatékony módon kezelhetik a későbbi esetleges károkat. Különösen fontos lesz ez a kérdés a következő hetekben, amikor a cégek megtervezik a jövő évi kiadásaikat. Már csak azért is, mert a nemzetközi trendek azt mutatják, elsősorban a kis- és közepes vállalkozások nem foglalkoznak kellő mértékben a tűz- és vízkár, a viharkár, a folyamatos üzemeltetés-működés megszakításának problémáival. Több kontinensen is okoz ez problémát, ahogy Európában is: azokban az államokban merül fel a legtöbb hiányosság, ahol a kkv-k hagyományosan erősek. Ilyen helyeken előfordul, hogy a kisebb-közepes cégek egyharmada köt csak biztosítást. Bizonyos fejlettebb országokban a kisvállalkozásokon belül a kiskereskedők azok, akik leginkább sajnálják a pénzt a megfelelő biztosítás megkötésére, pedig náluk relatíve magas a tárolt készletállomány, s a raktárkészletet amúgy is többféle károsító tényező sújthatja. A biztosítási díj ugyanakkor sokszor az összes kiadás 1 százalékát sem éri el, ezért jobb nem elfeledkezni róla. Más helyeken az épületek biztosítása hagy maga után kívánnivalót. Különösen az okoz problémát, hogy az efféle létesítmények pótlási költségeit mérik fel rosszul. Például nem számolnak az újraalapozással, a környezetvédelmi és építésügyi előírások változásával, például azok árdrágító hatásával.

Akik biztosítást kötnek, azok sincsenek mindig tisztában az alulbiztosítottság problémáival. Nagyon fontos ugyanis a vagyonérték és a biztosítási szerződés értékének egymáshoz igazítása. Sokszor nem is hanyagságból felejtik el újraértékelni a vagyonukat a kisvállalkozások, hanem ismereteik hiányosak. Ha valaki nem vesz új gépeket, nem hajt végre beruházásokat, akkor is felértékelődhetnek – nominálisan, azaz nem reálértéken – a gépei, erre példa, ha valamely cég, illetve annak vezetője, nem követi az inflációs mozgásokat. Ilyenkor papíron minden eszköznek felmegy az értéke, ezért a biztosítást is újra kell kötni vagy figyelni kell arra, hogy inflációval indexált legyen a konstrukció. A későbbi meglepetések elkerülése érdekében tehát kulcsfontosságú a vagyonérték és a biztosítási érték egymáshoz igazítása, illetve az, hogy a biztosítási szerződést is karban tartsák a cégek, ne csak a gépeket, berendezéseket és a létesítményeket. 

SOCIAL BOX