Ezek a megatrendek határozzák meg a 21. század munkahelyét!

A felgyorsult információáramlás és megosztás, valamint a felfokozott együttműködés igénye átalakítja a munkatérről alkotott elképzelésünket. Az irodatér fontosabbá vált, mint valaha,  hiszen stratégiai eszköz lehet. A hangsúly többé nem azon van, hogy mindenkinek legyen asztala, hanem azon, hogy legyen hely a kollégáknak az együttműködésre, a koncentrálásra és a feltöltődésre. A munkatér ma már egy komplett rendszer („Eco-system”) kell, hogy legyen. A munkaerő bevonzásához, motiválásához, a költségek optimalizálásához, a cég  brandjének erősítéséhez, a munka hatékonyságának növeléséhez és nem utolsó sorban az egészségesebb életmódhoz kell hozzájárulnia.

Melyek a világunkat meghatározó megatrendek, és ezek  milyen hatással vannak a munkavégzés módjaira, valamint a munkavállalók preferenciáira? Hogyan tud a mai irodatér egy „Eco-system”-mé,  azaz stratégiai eszközzé válni? Sorozatunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ! Az első részben a világban zajló változásokról értekezünk.

1. Technológiai változás

A megatrendek közül elsőként a TECHNOLÓGIA-i változást, vagy inkább váltást kell megemlítenünk és ezen belül is a „diszruptív” váltást. Ezt a kifejezést elsőként  Clayton M. Christensen, Harvard Business School professzora  vezette be, akit a világ legkiemelkedőbb gondolkodói közé sorolnak. Többek között a magyar származású Andrew Grove-ot, az Intel társalapítóját is inspirálta, valamint Steve Jobs is megemlíti őt életrajzában.

A „diszruptív”, azaz bomlasztó technológia lényege:  a bonyolult, drága dolgokat leváltja valami, ami egyszerűbben kezelhető és nagy tömegeknek elérhető. Gondoljunk bele, hogy a mobil kütyük, amiket nap mint nap használunk, és az egyre bővülő internetalapú szolgáltatások lehetővé teszik, hogy kezünkben tartsuk a világot, hogy bárki, bármikor, bármilyen információhoz hozzáférjen. A Földön élő 7 millárd emberből, több mint 5 milliárdnak van mobiltelefonja. Beindult egy „webifikálódási” folyamat. Új szolgáltatások, kifejezések jelentek meg, mint a „Cloud”, a „BigData” és a „BYOD”. Ezzel gyakorlatilag demokratizálódik az információhoz és technológiához való hozzáférés, mind egyéni, mind vállalati szinten. A tudás többé nem kevesek kiváltsága, mint a maya uralkodók vagy a középkori egyházi  méltóságok esetében volt.

A technológia fontosságát és hatását az üzleti világban legjobban az IBM két évente történő világszintű felmérése bizonyítja a legjobban, amelynek során 70 országból több mint 4000 CEO-t kérdeznek meg.  A legutolsó 2013-ban készült, amelyben egyértelműen kiderül, hogy a vállalatvezetők már második alkalommal jelölik meg a technológiát, mint cégük működését, fejlődését legjobban befolyásoló külső tényezőt. A technológiai változás és a munkavégzésre gyakorolt hatásának (egyre mobilabbak vagyunk) számba vétele megkerülhetetlen a megfelelő irodatér kialakításánál. 2015-re a munkavállalók több mint 30%-ának NINCS szüksége dedikált asztalra, hogy munkáját hatékonyan el tudja végezni. Ehelyett más szükségletek alakulnak ki!

2. Volatilitás

A technológiai változás mellett  feltétlen beszélnünk kell a  másik nagy trendről, a VOLATILITÁS-ról, amely változékonyságot jelent. A felgyorsult információáramlás a globalizációs függőséget és sérülékenységet csak fokozza, ami egyre inkább egy bizonytalan, kiszámíthatatlan környezetet teremt. Ebben a komplex világban minden mindennel összefügg.

Tovább fokozza a volatilitást  az ember spekulatív gondolkodása, és az a törekvése, hogy a teljes mértékben uralja a környezetét. Ez vezet oda, hogy egyre többször jelennek meg  kiszámíthatatlan és kontrolálhatatlan események mind  gazdasági, mind politikai téren. Ma már nehezen lehet matematikai, statisztikai modellekkel a múlt adataiból a jövőre következtetni. Minden változásban van, és nem lehet tudni, hogy egy esemény milyen más eseménysorozatot vált ki a világban (pillangó-szárny effektus).

Nassim Nicholas Taleb „The Black Swan” című könyvében „fekete hattyúknak” nevezi ezeket a megjósolhatatlan eseményeket. Ilyen a Szovjetunió felbomlása, 2001.szeptember 11.-e, a 2008-as gazdasági válság, az egyre gyakoribb környezeti katasztrófák, vagy az IPhone befolyásoló hatása. Taleb szerint ezeknek a „fekete hattyúknak” három jellegzetessége van: előreláthatatlanok, tömeghatást váltanak ki, és csak utólag tudunk rájuk magyarázatot találni.

A könyv egyik tanulsága, hogy bár szeretnénk Középszerisztánban élni, ahol a dolgok kiszámíthatóak, azonban egyre inkább Extremisztánban kell, hogy túléljünk, ahol váratlan dolgokra kell felkészülnünk. A KIHÍVÁS az, hogy hogyan készüljünk fel valamire, amire nem számíthatunk. A mai világban az egyik legfontosabb készség, amit ehhez fejlesztenünk kell a REZILIENCIA. Ez egyfajta tűrő- és alkalmazkodóképesség, amikor is a kikerülhetetlen változások befogadása után a múltbeli értékeinket, tudásunkat át tudjuk konvertálni úgy, hogy a megváltozott szituációban működőképesek maradjunk. Ez vonatkozhat egyénre, szervezetre vagy akár nagyobb rendszerekre.

3. Demográfiai minták átrendeződése

Köztudott tény, hogy a Földünk népessége az elmúlt 40 évben megduplázódott. Egyes demográfiai becslések 2050-re akár 12 milliárd feletti népességet is elképzelhetőnek tartanak, amelyek más fontos kérdéseket is felvetnek, mint az emberiség önellátásának problémáját az energiaforrások, a táplálék és édesvíz készlet vonatkozásában. A fejlett országokban a népességszaporodás üteme drasztikusan csökken, ugyanakkor  a szegény, írástudatlan régiókban az élveszületések száma  évről évre növekszik.

Jelenleg a Föld népesedési és a gazdasági növekedésének fő motorjai a BRIC’S országok (Brazíla, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika). Ezek közül csak India (1,27 milliárd fő) és Kína (1,39 milliárd fő)  a teljes Föld népességének több mint 1/3-át teszi ki, annak ellenére, hogy Indiában 1952-ben elsőként vezették be a családtervezési politikát, illetve Kínában 1979-ben a „one child policy”-t. Csak a kínai „egyke politikának” köszönhetően 1979 és 2010 között állítólag 700 millió szülést akadályoztak meg.

Másik érdekes adat az Y generációs munkavállalók (1980 és 1999 között születettek) arányai:  Indiában 430 millió, Kínában 220 millió még az USA-ban 70 millió. Ha kicsit játszunk a számokkal, akkor India és Kina Y generációs, tehát a most munkát kereső populációja Európa teljes (kb. 740 millió fő) lakosságának 88%-át teszi ki. Ezek után érhető, hogy Európának hamarosan kezdenie kell valamit a bevándorlási politikájával. Egyre sokszínűbbek leszünk kulturális szempontból is.

Általánosságban elmondható, hogy az emberiség öregszik, egyre tovább élünk. Ez a gyógyszeripar és orvostudomány fejlődésének, valamint a közegészségügy ivóvízellátás és higéniás feltételek javulásának köszönhető. Mivel a fejlett országokban egyre kevesebb gyermek születik, ezért a fiatal korosztály nem képes ellátni az idősebb korosztályt, így tovább kell dolgoznunk, később megyünk nyugdíjba. Egyre meghatározobbá válik a fogyasztói társadalom adta lehetőségek kihasználása. Megfigyelhető tendencia a városokba való tömörülés és a szingli életvitel.  Az FMCG cégeknek áruik csomagolásánál már alkalmazkodniuk kell az egy fős fogyasztásokhoz.

Ez az individualizmus kora. Ebben a felgyorsult, digitális világban az életvitelből, életszemléletből adódó generációs különbségekről többé már nem az apa-fia vonatkozásában, hanem már 15-20 év korkülönbség esetén beszélhetünk. A demográfiai átrendeződés a munka világában is megjelenik. Ma már a munkahelyen akár 4 generációnak (Veterán, Baby Boomer, X, Y generáció) is együtt kell dolgoznia. Soha nem volt ilyen mély szakadék az egy munkahelyen dolgozó aktív generációk között. Ezt a kihívást csak fokozza a  munkaerő szabad áramlásából adódó kulturális különbségek.

Kis Károly, ügyvezető partner, BLUE Business Interior Kft.