Mi lesz a Radetzky-laktanyával? Mire jó egy műemlék?

Fodor Gábor országgyűlési képviselő arra volt kíváncsi, hogy mi lesz a sorsa a laktanyának, amelynek bontását megkezdték, majd leállították. Erre válaszolva a Miniszterelnökséget vezető miniszter emlékeztetett arra, hogy a Bem téren álló Radetzky-laktanya építési-bontási engedélyét a fővárosi kormányhivatal építésügyi és örökségvédelmi hatósága visszavonta. “A kormányhivatal megállapította, hogy az engedély megadásának nem lett volna helye, ezért a kivitelezés megkezdése sem volt jogszerű” – tette hozzá.

A kormányhivatal döntése alapján a beruházás jogerős és végrehajtható engedéllyel nem rendelkezik, a folyamatban lévő bontási és építési munkákat azonnali hatállyal le kell állítani. Ez nem akadálya az állagmegóvási és az eredeti állapot helyreállítására irányuló munkák elvégzésének.

Már maga az egész ügy is jól jelzi a magyar adminisztráció ellentmondásosságát, nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, műemlékekről beszélünk, miközben a jogköröket folyton változtatgatják, teljes a bizonytalanság. Jellemző folyamatot mutat az ún. várprogram: a benne szereplő 32 vár felújításának, megújításának, konzerválásának, rekonstrukciójának mikéntje és mértéke sem teljesen világos a szakemberek előtt. Persze ettől függetlenül, a magyar turizmus érdeke, hogy térdig érő várak helyett/mellett valódi épületeket is megmutathassunk.

További kiváló példa a Radetzky laktanya sorsa. A Bem József tér 3. szám alatti ingatlan még 1840-ben épült klasszicista stílusú élelemraktár céljára. Majd 1897-ben átépítették Benedicty József tervei alapján kaszárnyává, ekkor kapta a Radetzky-laktanya nevet. A rendszerváltás után az MDF székházaként működött, most pedig hosszú álom után Bem Palace néven újult volna meg. Ugye itt is érvényesült volna a faszadizmusnak hívott jelenség, amikor a homlokzatot és így a városi szövet egységességét részben megtartva, teljesen újjáépítenek egy épületet, vagyis a belső terek gyökeresen átalakulnak. Illetve itt a homlokzat egy része maradt volna csak meg, amelyet kiegészítettek volna új üvegfelületekkel.

Az előzmény színtiszta abszurd: 2010-ben építési-bontási engedélyt adtak ki, miközben akkor már három éve ideiglenes műemléki védelem alatt állt az épület, mivel 2007-ben a KÖH megindította az egyedi műemléki védetté nyilvánítást. Ezért az akkor hatályos törvények szerint a KÖH-nek a bontási engedély kiadásakor a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kellett volna alkalmaznia. Nemrég pedig  a kormányhivatal másodfokon megállapította, hogy a kérelmezett bontási-építési tevékenység nem felel meg a kulturális örökség védelméről szóló törvénynek.

A HB Reavis csoport korábban azt írta: a Bem Palace projektet áprilisban vásárolták az Európa Ingatlanbefektetési Alaptól. Az eladó hatályos építési engedélye alapján 2012 szeptembere óta végezte a kivitelezési és bontási munkálatokat. A HB Reavis Csoport az adásvételi szerződés megkötését megelőzően felkérte az eladót, hogy az építési engedély hatályosságával kapcsolatban szerezze be az illetékes építési hatóság megerősítő tájékoztatását. Utóbbi 2016. február 23-án levélben közölte, hogy a Bem Palace projektre a jogerős és végrehajtható engedély alapján a használatbavételi engedélyt 2017. szeptember 17-ig szükséges megkérni. Ugyanez a hivatal 2016. május 25-én határozat adott ki arról, hogy a HB Reavis lett az építési engedély jogutódja és az építtetői jogok gyakorlója.

Hogy ezután mi lesz a Radetzky-laktanyával, még a jövő zenéje. Az biztos, hogy ebben a formájában a hasznosítás meglehetősen kétséges. Még néhány éve, az azóta már csődbe ment ORCO is jelezte, amely számos fantasztikus magyar műemléket állított helyre (pl. Párisi Nagyáruház), hogy a magyar műemlékekre vonatkozó törvényi szabályozás meglehetősen merev. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy a lerobbant épületeket rentabilitás nélkül bárki is fel akarná újítani, ha pedig az állam újítaná fel, akkor értelmes funkció nélkül csak termelné a veszteséget. Természetesen fantasztikus értékei vannak a magyar építészetnek, de valahogy az üzleti és a nemzeti érdekeket összhangba kell hozni.

Végezetül idézzünk a már említett portfolio.hu-s ORCO-interjúból egy részletet, amelyet az akkori hazai vezetőjük, Kalapács Kornál adott: „16 évet Franciaországban dolgoztam, és ott is részt vettem műemlék jellegű felújításokban. Amikor visszajöttem Magyarországra, megdöbbentően rossz tapasztalataim voltak. Gyakorlatilag nem érdemes műemlék épületet vásárolni, fejleszteni. Ma Magyarországon műemlék épületet venni inkább púp az ember hátán, és nem egy kiváltság. Franciaországban pont az ellenkezője, ott ha valaki egy műemlék épülettel rendelkezik, az megtiszteltetés, jó és nemes cél. Magyarországon bárki levédethet bármilyen épületet, borzasztó hosszú a levédési procedúra. A műemlékvédettséggé nyilvánításban semmilyen megkötés, irányelv nem szerepel, csak annyi, hogy védett. Senki nem tudja, hogy mit lehet csinálni ezzel az épülettel. Franciaországban összesen nagyjából ugyanannyi védett ingatlan van, mint Magyarországon, miközben hatszor nagyobb országról van szó.”