A lift lesz a jövő városainak csodafegyvere

Felvonó történelem Már az ókorban és a középkorban is feljegyzések születtek felvonókról, amelyekhez emelőket és csévélő rendszereket használtak. A csavar meghajtásos rendszert alapul véve alkották meg az első modern lifteket is. A nagy áttörés Elisha Otis (1811-61) nevéhez fűződik, hiszen találmánya nagy lökést jelentett a felvonó-evolúcióban. Az ún. biztonságos liftjét, amely megakadályozta, hogy a lift […]

Felvonó történelem

Már az ókorban és a középkorban is feljegyzések születtek felvonókról, amelyekhez emelőket és csévélő rendszereket használtak. A csavar meghajtásos rendszert alapul véve alkották meg az első modern lifteket is. A nagy áttörés Elisha Otis (1811-61) nevéhez fűződik, hiszen találmánya nagy lökést jelentett a felvonó-evolúcióban. Az ún. biztonságos liftjét, amely megakadályozta, hogy a lift lezuhanhasson, 1857-ben szerelték be először egy épületbe. Egyik munkatársa, Baldwin 1872-ben feltalálta a hidraulikus meghajtású liftet is, amelyet két év múlva gyártani kezdtek.

1875 után a liftek már az irodaházak kivitelezésének egyik kulcskérdésének számítottak. Ez jól látszik Manhattan fejlődésében is, hiszen amikor a telekárak megnőttek, akkor felfelé kezdtek építkezni. Prioritássá vált a liftek építése, bár eleinte az emberek nem szívesen vették azokat igénybe, mert jobban szerettek gyalogosan közlekedni. Ráadásul a liftfejlesztések költsége gyorsabban nőtt eleinte, mint az épületek magassága, hiszen egyre több területet kellett elvonni a házban, így az nem hasznosult kereskedelmi felületként, vagyis veszteséget jelentett a fejlesztőknek.

Liftforradalmak

Végül New Yorkban az 1870-es években kezdték el a 7-10 emeletes, lifttel rendelkező irodaházak megépítését. A magas házak térnyerése a 19. század végétől figyelhető meg markánsan, amikortól a liftek egyre gyorsabbak lettek. 1902-ben már a 25 emeletesnél magasabb házakat is el tudták látni felvonóval. Ekkortól a hidraulikus liftek kerültek domináns helyzetbe.

Az első elektromos liftet Siemens építette 1880-ban, amely azonban kezdetben nem tudott versenyezni a hidraulikus felvonóval, mert nem tudott nagyobb sebességet elérni a magasházakban, később azonban a további fejlesztéseknek köszönhetően egyre nagyobb szerepet kapott. 1887-ben Miles szabadalmaztatott egy önműködő ajtókkal rendelkező felvonót, amely működés közben a lift összes emeleten lévő ajtaját zárva tartotta. Az idők során folyamatosan fejlődött a technológia, így például 1979-ben bevezetették az elektromos vezérlést. 2000-ben pedig Argentínában megjelentek a vákuumos felvonók is.

Vertikális városok

Egyre többen mondják, hogy a lift a jövő közlekedési eszköze. A fenntartható városfejlesztés jegyében a területhasználat a növekvő városok kulcskérdése lesz, hiszen a Föld népessége folyamatosan nő, egyre nagyobb megapoliszok alakulnak ki, a fogyatkozó szabad telkek miatt inkább felfelé építkeznek. Látványosan igazolható ez a tendencia India esetében, ahol a lakótornyok szinte gombaként nőnek ki a Földből, miközben 10-20 éve még nem volt jellemző a szubkontinensen a felhőkarcolók jelenléte.

A területhasználat stratégiai eszközzé válik, minél több funkciót kell elhelyezni egy adott területen, hogy ne kelljen a városoknak a végtelenségig terjeszkedniük, amikor az egyik végétől a másikig már csak jó pár óra alatt lehetne eljutni. Vagyis a horizontális terjeszkedés helyett megnő a vertikális építkezés szerepe, a felfelé terjeszkedés ma már világtrend. Nem véletlenül épülnek a világ valamennyi táján a felhőkarcolók, a nagy magasságok miatt pedig a lift lehet a legfontosabb közlekedési eszköz.

Minivárosok a magasban

Mivel nem terjeszkedhetünk a végtelenségig, meg kell találnunk a vízszintes és függőleges irányú mozgás harmonikus egyensúlyát. A monofunkciók rovására előtérbe kerülnek a multifunkciók: egyetlen épületben keverednek a lakó, az iroda, a kiskereskedelmi funkciók és egyéb szolgáltatások. Iskolák, uszodák, kiállítócsarnokok, plázák, hotelek, kulturális és egyéb intézmények kerülhetnek felhőkarcolókba. Kvázi önálló kis minivárosként kezdenek el viselkedni a magasházak, amelyek egyre inkább önellátóvá válhatnak, hiszen a zöld teraszokon növényeket termeszthetünk, az esővizet újrahasznosíthatjuk, a légszennyezést megszűrhetjük, illetve megújuló energiát is termelhetünk.

Monofunkciónak tekinthetjük a kertvárost vagy a belvárosi lakónegyedet, amelyek alvóvárosként funkcionálnak, hiszen a munka után ide térnek haza az emberek pihenni. A monofunkció azonban óriási erőforrásokat igényel, jelentős közmű- és közlekedési infrastruktúra működtetését igényli. Gondoljunk csak arra, hogy egyre több ember költözik vissza Budapestre az agglomerációból. Ellenben a multifunkcionális városszövet a nap 24 órájában él, egyetlen helyen számos tevékenységet ki tud elégíteni.

Kövesse a realista.hu hírportált a FacebookonInstagramonLinkedinen.