Fizetnek azért, hogy mások azt higgyék, van állásuk

Kínában egyre több munkanélküli fiatal fizet azért, hogy irodákban tölthesse a napját, mintha valódi állása lenne. Az új trend a fiatalok 14 százalékos munkanélkülisége és a lassuló gazdaság közepette terjed.

Aligha akad, aki fizetés nélkül is hajlandó lenne dolgozni, pláne, ha még pénzt is kellene adnia azért, hogy munkát színlelhessen. Kínában azonban egyre elterjedtebb a munkanélküli fiatalok körében az a furcsa gyakorlat, hogy díjat fizetnek azért, hogy irodákban tölthessék a napjaikat, mintha alkalmazásban állnának.

Sokan bérelnek úgynevezett „álirodákat”, miközben valójában állást keresnek, saját projektjeiken dolgoznak, vagy egyszerűen társaságra vágynak. A fiatalok körében különösen magas, 14 százalékot meghaladó munkanélküliségi ráta és a lassuló gazdaság fűti a trendet.

Kép: Pexels

Az egyik legismertebb ilyen szolgáltató a Pretend to Work Company, amely Hongkong közelében üzemeltet irodákat. Az ügyfelek napi 30–50 jüant (körülbelül 1400–2400 forintot) fizetnek, cserébe teljesen felszerelt munkahelyet kapnak: számítógépekkel, internettel, tárgyaló- és konyhahasználattal, sőt olykor ebéddel és rágcsálnivalóval.

Az efféle közösségi terek mára szinte minden nagyvárosban megtalálhatók – Sencsentől Sanghajon és Nankingon át egészen Vuhanig és Kunmingig. A helyek gyorsan népszerűvé válnak: egyikükben például alig egy hónap után már nem maradt szabad asztal.

Mégis miért?

Vannak, akik menekülnek a bezártságból, mások társaságot keresnek, vagy saját vállalkozásukat próbálják újraindítani. A BBC-nek nyilatkozó 30 éves férfi például 2024-ben veszítette el cégét, azóta reggel 8-tól késő estig ilyen irodában tölti napjait – közben barátokat szerzett, akikkel együtt ebédel és kikapcsolódik.

A látogatók körülbelül 40 százaléka friss diplomás, akik gyakran fényképekkel igazolják az egyetem felé, hogy „gyakorlaton” vannak – erre ugyanis szükségük van a diploma megszerzéséhez. Mások szabadúszók: online kereskedelemben dolgozó digitális nomádok, írók, fejlesztők.

Szakértők szerint a jelenség mögött elsősorban a frusztráció és a bizonytalanság érzése áll. Ezek a közösségi irodák ugyan nem oldják meg a munkanélküliség problémáját, de teret adnak a fiataloknak, hogy időt nyerjenek, tapasztalatokat szerezzenek és átvészeljék a nyomást, amíg megtalálják a következő lehetőségüket.