Ez lesz az új világ! Farmkarcolók a megapolisz közepén

Vincent Callebaut belga építész arról híres, hogy egyfajta ökovíziós szempontból vizsgálja a városiasodás és a változó lakóterek problémáit. Legújabb projektje az „Ázsiai kőhalmok” nevet viseli, ami már előre vetíti annak extrémitását, amely azonban mégsem rugaszkodik el a valóságtól, inkább idilli állapotot próbál felvázolni. A problémafelvetésének középpontjában a féktelenül növekvő urbanizáció áll, amely a Föld népességének […]

Vincent Callebaut belga építész arról híres, hogy egyfajta ökovíziós szempontból vizsgálja a városiasodás és a változó lakóterek problémáit. Legújabb projektje az „Ázsiai kőhalmok” nevet viseli, ami már előre vetíti annak extrémitását, amely azonban mégsem rugaszkodik el a valóságtól, inkább idilli állapotot próbál felvázolni. A problémafelvetésének középpontjában a féktelenül növekvő urbanizáció áll, amely a Föld népességének robbanásszerű növekedése miatt szinte megoldhatatlan feladatokat ró az emberiségre.

Kínában különösen szembeötlőek a társadalmi változások: 2011-ben a városi kínaiak száma meghaladta a vidéken élő kínaiakét, míg harminc évvel ezelőtt még csak minden ötödik kínai lakott városban. Tíz év múlva egyes számítások szerint 800 millió kínai fog városokban élni, és akkora 221 város lélekszáma haladja meg az egymilliót. 23 megapolisz lakossága pedig meg fogja haladni az ötmillió főt. Ezért létfontosságú az ország számára, hogy nulla széndioxid-kibocsátású és lehetőleg pozitív energiás épületeket tervezzenek, vagyis több energiát termeljenek, mint amennyit fogyasztanak. Tehát egy ilyen – a legújabb urbanizációs kihívásokra válaszoló – ökovárost álmodott meg Callebaut a Hongkong és Shenzhen között elterülő Pearl folyódeltába, amely lassan egy 20 milliós megapolisszá egyesül.



 

Manapság a horizontális építészet helyett egyre inkább teret nyer a vertikális fejlődés, vagyis a helytakarékosság jegyében egyre másra húzzák fel a felhőkarcolókat – főként persze Ázsiában. Ezt a folyamatot Callebaut sem kérdőjelezi meg, hiszen ha kevés a hely és sok az ember, akkor nincs mit tenni, ellenben a toronyházak minőségén és alapfilozófiáján változtatna kicsit. Vagyis a fenntarthatóság erőteljesebb érvényesítése érdekében a felhőkarcolók helyett farmkarcolókat építene. Az önfenntartó épületek tervezése manapság amúgy is divatos az építészek körében, és erre íme egy újabb példa.

Callebaut farmkarcolója is energiát termelne, hogy az élelmiszertermelést elősegítse – a szél- és a napenergiát hasznosítaná. Azonban az újdonságok nem csak a működési elvekben nyilvánulnának meg, hanem a dizájnelemekben is az új irányzatok felé mozdulna el. Biomorfózis és biomimikri. Ezek nagyjából azt jelentik, hogy a tervezés során a természetben megjelenő élő struktúrákat mintázzák meg, és ezeket a legmodernebb mérnöki know how segítségével ültetik át a valóságba. Némiképp ide sorolható az organikus építészet is. 



 

Az épületek tojásdad alakot öltenének, és fokozva a földhözragadt emberek döbbenetét, az épületek egymásra helyezett kavicsokból törnének az ég felé – és hogy egy újabb tudományoskodó kifejezést ráncigáljunk ide, ez lehetne az újkőkorszak. Egy entitást hat torony alkotna, amelyek funkciója vegyes lenne, hiszen a lakófunkció mellett irodákat és szabadidős tereket is ki lehetne alakítani. Az építész ennek jegyében többek között például úszómedencét vagy éppen koncerttermet is tervezett a projektbe.

Sajnos a folytatásban sem ússzuk meg újabb idegen kifejezés nélkül, hiszen a biodiverzitást nem kerülhetjük meg. Az épületek egyes szintjein mezőgazdasági tevékenységet folytatnának, gyümölcsösöket telepítenének a teraszokra, hogy az önellátó gazdaság irányába induljanak el az épülethasznosítók. A szürkevizet medencékben tárolnák, majd újrahasznosítanák, kivonnák belőle a mikrobákat, szennyeződéseket. (Vagyis az Armani öltöny mellett feltűnne a gumicsizma, hogy Marx álma valóság legyen, és ne rémálom, ahogy eddig alakult.)

A tornyok alapstruktúráját egy az épület közepén elhelyezkedő függőleges mag alkotná, amelyben optimalizálva vannak a fenntartható folyamatok. A kavicsok pedig úgy épülnének egymásra, akár a gerincoszlopban kapcsolódnak össze a csigolyák. Acélhúrok tartanák össze a szerkezetet, és az üvegfelületeken pedig napelemeket helyeznének el. Szélturbinákat telepítenének az épületek tetejére, az egyes szintek között pedig függőkertekben termelnék meg a szükséges zöldség- és gyümölcsmennyiséget. Így épülne fel tehát az új ökováros. Majd meglátjuk.



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 

SOCIAL BOX