Ez tényleg nem a vaskalaposok klubja

Maxus a cégcsoport ügynökségei közül a legkisebb, ezért nagyszerűen betölthette a kísérleti nyúl szerepét. Mindenesetre a vállalatcsoport többi tagja csak irigykedhet rá, mert valóban otthonos miliőt hoztak létre, ahol néha már úgy érezhetjük magunkat, mintha nagyszüleink házában járnánk egy-egy nyári vakáció alkalmával. A dolgozók egyébként nagy lelkesedéssel tervezgettek, hiszen a vezetés megengedte, hogy az első […]

Maxus a cégcsoport ügynökségei közül a legkisebb, ezért nagyszerűen betölthette a kísérleti nyúl szerepét. Mindenesetre a vállalatcsoport többi tagja csak irigykedhet rá, mert valóban otthonos miliőt hoztak létre, ahol néha már úgy érezhetjük magunkat, mintha nagyszüleink házában járnánk egy-egy nyári vakáció alkalmával. A dolgozók egyébként nagy lelkesedéssel tervezgettek, hiszen a vezetés megengedte, hogy az első átalakítás során a dolgozók is beleszólhassanak az alaprajzi elrendezésbe, hogy egy olyan munkakörnyezet jöhessen létre, amelyre az alkalmazottak is büszkék.

Egyébként a méretekre jellemző, hogy ez a legkisebb gyermek, ez a „Maxus-gyerek”, amely csupán négy éve született, azért kábé 2000 embernek ad munkát. Szegény, árva legkisebb fiú, amely egy igazi multikulturális családban született, hiszen az egyik vezetője Mumbai-ban, a másik Londonban dolgozik, de Szingapúrban is székel valamiféle oldalági főnök. Az utóbbi három évben a leggyorsabban növekvő médiaügynökség címét is kiérdemelte, szóval érti ő a globalizmus nyelvét, pedig még csak óvodába jár.

Visszatérve az irodakialakításhoz, a tervezők célja többnyire mindig ugyanaz, valami nagyot dobbantani. Így itt Sydney-ben is egy „másfajta”, unikális, és dinamikus térben gondolkodtak. Valami olyasmit akartak létrehozni, ahol kiderül, hogy ez a társaság maga vidámság, akik magukat sem veszik teljesen komolyan, és ahol a frissesség mindent áthat. Az új kialakításnak emellett természetesen praktikus igényeket is ki kellett elégítenie, így az ügyfelekkel és más ügynökségekkel együttműködő munkakörnyezetet hoztak létre.

Az igényeket összegyűjtve a Bold Collective végül egy igazán sokrétű teret kreált a Maxus számára, ahol az újrahasznosított téglafal, a kockás szőnyeg, az antik jellegű kézműves asztal és a boxzsák nagyszerűen megférnek egymással. A boxzsák egyébként az állandó küzdelmet, a megrendelők kegyeiért vívott harcokat is szimbolizálja, vagyis a vidámság és a lazaság ellenére az alkalmazottak egy pillanatig sem felejtik el, hogy nem egy teadélutánon múlatják a mindennapjaikat. A tárgyak látszatra véletlenszerű halmaza egységes „végterméket” jelenít meg, amely a modern, a vintázs és a nem-konvencionális anyagokra és termékekre épít. Ha valaki ezek után is átlagosnak gondolja a teret, akkor talán még vessen egy pillantást az OSB-lapokra is, és azok talán már meggyőzik, hogy nem a vaskalaposok klubjában jár-kel.

Ami az elrendezést illeti, a fogadótértől pár lépésnyire található egy tárgyalótér az ügyfelek számára, amely nyitottsága ellenére némileg mégis el van választva a munkaállomásoktól. A grafikai elemek szintén jelentős szerepet játszanak a kialakításban, valamint feldobják az egyes helyiségek hangulatát. A nagy kávézóban mindenféle ülőalkalmatosság megtalálható, míg az egyik sarokban markáns forma- és színkavalkád vibrál: a vintázs stílusú kecskelábú asztalt sárga székek veszik körbe. A fekete mennyezet és a csiszolt betonpadló ipari fílinget biztosít, amelyek a már említett csíkos szőnyeggel érdekes „párbeszédet” folytatnak, ekképpen nyilván megoszlanak a vélemények, hogy ez az iroda egy céltalan káosz avagy egy merész újítás.

 

SOCIAL BOX