Íme a hely, ahol Dózsa Györgyöt eltemették

Az e-spres-oh célja az volt, hogy a kreativitás és a relaxáció kettőse valósuljon meg az irodában, ahol valódi ötletbörzékre kerülhet sor a szoftverfejlesztők számára. Már az irodába belépéskor furcsa installációra bukkanhatunk, hiszen a nyitott térbe helyeztek egy ajtót, ami sehová sem vezet, vagyis nem a határoló falakkal elválasztott következő helyiségbe terel minket, hanem a semmibe […]

Az e-spres-oh célja az volt, hogy a kreativitás és a relaxáció kettőse valósuljon meg az irodában, ahol valódi ötletbörzékre kerülhet sor a szoftverfejlesztők számára. Már az irodába belépéskor furcsa installációra bukkanhatunk, hiszen a nyitott térbe helyeztek egy ajtót, ami sehová sem vezet, vagyis nem a határoló falakkal elválasztott következő helyiségbe terel minket, hanem a semmibe függesztve azt jelképezi, hogy most beléphetünk a virtuális világba. Másrészt szimplán a nyitott teret választja el a fogadó tértől, és akár Mátyás király meséjében, ahol a bíró leánya hozott is ajándékot, meg nem is, itt is az az érzésünk támadhat, hogy el is különülnek, meg nem is a munkaállomások. Mintha egyfajta bemutatóterembe kerülnénk, ahol a cég önmaga brandjét építi, hogy „idenézz, kedves vendég, íme az alkotóműhely, ahol a termékeink és szolgáltatásaink születnek.”

A munkaállomások helyszínén szinte fel sem tűnik, hogy itt dolgoznak, hiszen a belsőépítészeti megoldások, az organikus elemek, a fapadlók és mennyezet mind-mind egy igazi pihenőszobára emlékeztetnek. Mintha a gyógyfürdőben a lubickolás után a csendes szobában relaxálnánk egy szál törölközőben. Egyébként is a munkahely a kávézó, a társalgó és az iroda hármas funkcióját ötvözi egyetlen térben. A nagy belmagasságú ipari helyiség nagyszerűen szegmentálja a teret, illetve megengedi, hogy az iroda felfelé építkezzen. Hiszen akár egy garzonlakásban kialakított galéria, itt is a belmagasság több tér kialakítását is megengedi. A földszinten találhatóak a munkaállomások, ahol a fa és az ipari szerkezetek dominálnak, ehhez kapcsolódik a konferenciaterem és más tárgyalók. Az egész tér egy kaotikus labirintus érzetét adja, miközben számtalan helyszínt és hangulatot kínál fel az alkalmazottaknak és az ügyfeleknek egyaránt.

Az emeleten pedig feltárul a társalgó, ahol a legkülönfélébb berendezési tárgyakat helyezték el, és ahol a hatalmas ablakok az éggel kötik össze a munkatársakat, így a perspektívákból és célokból nem lehet hiány. A legkülönfélébb ülőalkalmatosságok biztosítják az alkalmazottaknak az inspiratív miliőt, sőt ha valaki lebegni óhajt a világ fölött, hogy a gravitációt nélkülözve az álmok világából merítsen új ötletet, akkor pók módjára elmerülhet a hálók matériájában is. Ha pedig a földön akar maradni két lábbal egy kúl helyen, akkor pedig a bárhoz telepszik, hogy a megfelelő matériával feltöltődjön.

 

Fotók: Andi Popescu

 

SOCIAL BOX