Emelkedik a nyugdíjasok arány évről-évre

Kedvezőtlen demográfiai folyamatok A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének népesség-előreszámításai  szerint a következő 10 évben, 2014 és 2024 között mintegy 412 ezerrel csökken majd Magyarország teljes népessége, ám ennél jóval, csaknem 40 százalékkal lesz nagyobb mértékű a fogyás (mintegy 579 ezer fő) az aktív életkorúak, a 20–64 évesek körében. Ezzel párhuzamosan, 2020-ig az újszülöttek várható élettartama a […]

Kedvezőtlen demográfiai folyamatok

A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének népesség-előreszámításai  szerint a következő 10 évben, 2014 és 2024 között mintegy 412 ezerrel csökken majd Magyarország teljes népessége, ám ennél jóval, csaknem 40 százalékkal lesz nagyobb mértékű a fogyás (mintegy 579 ezer fő) az aktív életkorúak, a 20–64 évesek körében. Ezzel párhuzamosan, 2020-ig az újszülöttek várható élettartama a fiúk esetében a 2009-ben számított 69 évről 71–74 évre, a leányoknál pedig 78 évről 79–82 évre emelkedik.

A következő években tehát a nyugdíjasok aktív korúakhoz viszonyított aránya jelentősen megemelkedik, ráadásul az eltartottak hosszabb élettartamuknak köszönhetően tovább részesülnek majd társadalombiztosítási ellátásban. A trend persze nem új keletű: míg például 1980-ban Magyarországon 4 aktív keresőre még csak 2 nyugdíjas jutott, addig 2013-ban 4 aktív kereső már 3 nyugdíjast tartott el. A nem is olyan távoli jövőben, 2050-re 4 aktív keresőnek nagy valószínűséggel már 6 nyugdíjasról kell majd gondoskodnia.

“E fenti demográfiai adatokból is jól látható, hogy állami finanszírozás nélkül már a tíz év múlva nyugdíjba vonulóknak is várhatóan lényegesen alacsonyabb összegű állami nyugdíj jut majd, mint a manapság öregségi nyugdíjban részesülőknek, a 20-30 év múlva nyugdíjba vonulóknak pedig még kevesebb állami nyugdíjból kell majd gazdálkodniuk. Az állami nyugdíj összegének fokozatos csökkenésével párhuzamosan tehát az időskorúaknak jelentős életszínvonalbeli kompromisszumokat kell majd kötniük, hacsak várható nyugdíjukat nem egészítik ki életük aktív időszakában felhalmozott saját megtakarításaikkal” – mondja Bunghardt Csaba, az AXA Biztosító vezérigazgató-helyettese.

Csak elméleti dolog az öngondoskodás

Mint ismert, a korábban bevezetett úgynevezett három pilléres nyugdíjrendszert a mostani kormány változtatta meg, és bár a korábban kötelezőnek nevezett magánnyugdíj-pénztárak nem szűntek meg, azok gazdálkodását igyekezett a kormányzat adminisztratív eszközökkel korlátozni. Hasonlóképpen a tagokat is próbálták minden lehetséges eszközzel rábírni arra, hogy ne nyilatkozzanak arról, hogy a magánnyugdíj-pénztári tagságukat meg kívánják tartani. Matolcsy György 2010. november 24-én jelentette be, hogy a(z addig kötelező, azontúl önkéntes) magán-nyugdíjpénztári tagoknak 2011. január végéig el kell dönteniük, visszatérnek-e az állami nyugdíjrendszerbe; aki valamelyik magánnyugdíjpénztár tagja marad, elveszíti a jogosultságát az állami nyugdíjra, járulékot azonban változatlanul fizetnie kell. Ez lényegében a magánnyugdíjrendszer államosításával volt egyenértékű. A 2011. február 1-jei határidőig kb. 102 ezren nyilatkoztak úgy, hogy magán-nyugdíjpénztári tagok maradnak, ez az összes tag mintegy 3 százaléka volt.

A lakosság döntő többsége tehát átkerült az állami rendszerbe, ahol az ígéretek ellenére elmaradt az egyéni számlák nyilvántartása és vezetése, és bár néhány nyilatkozat alapján nem tett le róla a kormányzat, erre három év elteltével aligha lehet már számítani. A munkavállalók számára tehát két pillér maradt, egyrészt az állami járadék, mely az időben előrehaladva (a növekvő eltartotti létszám miatt) várhatóan fokozatosan csökken, illetve az öngondoskodás, amelynek legfőbb eleme az önkéntes nyugdíjpénztár lenne. (Az is lehetséges megoldás lehet, hogy a nyugdíjkorhatár szintjét folyamatosan felfele tolva szorítanák ki az embereket az ellátásra való jogosultságból. Erre vonatkozólag nem csak külföldön, de kis mértékben már Magyarországon is sor került.)

Az öngondoskodás ugyanakkor itthon sok sebből vérzik. A háttérben számos ok áll, így például a lakosság egy jelentős része megélhetési problémákkal küzd, és nincs lehetősége megtakarítani, de a kulturális beidegződések alapján is sokan gondolják úgy, hogy az állam majd megoldja helyettük ezt a kérdést. Elviekben persze sokan tudják mi lenne a helyes, hiszen például az Axa által végzett felmérés szerint a megkérdezettek 87,6 százaléka fontosnak tartja azt, hogy az állami nyugdíjon kívül más nyugdíj célú megtakarítással is rendelkezzen, a gyakorlatban ez nem igazán jelentkezik. Sőt, ha az önkéntes pénztári tagok számát vizsgáljuk, akkor meglehetősen riasztó képet kapunk. A tagok száma 2008-ban volt a csúcson, akkor 1,4 milliónál is több munkavállaló volt érintett, míg az MNB Pénzügyi Felügyeleti adatai alapján a legutóbbi időszakban (2013 III. negyedév végén) már alig több, mint 1,2 millió nyugdíjpénztári tag volt. Ráadásul az adatok tanúsága szerint az öt év alatt bekövetkezett 15 százalékos csökkenés hátterében nem elsősorban a nyugdíjba vonulás, vagy elhalálozás állt, hanem a pénztárakból való kilépés. Az adózási jogszabályok ugyan kedveznek a nyugdíjcélú megtakarításoknak, hiszen például a nyugdíjbiztosítás esetén a takarékoskodók a befizetett díj 20 százalékát, évente legfeljebb 130 ezer forintot adójóváírás formájában visszakapnak, ez az alacsony jövedelműeken aligha segít. Sokak például a gyermekek után igénybe vehető adókedvezményt sem tudták eddig teljes mértékben kihasználni, bár rajtuk már segítenek az idei változtatások.

A fiataloknak nem ez a legnagyobb gondja

Más kérdés, hogy a magyar fiatalok egy részének jelenleg nem a nyugdíjas évei miatt fáj a feje, hiszen munkát sem találnak. A 25 év alattiak körében ugyanis 27 százalék körüli a munkanélküli fiatalok aránya. A kormány ugyan több intézkedést is bevezetett amellyel igyekszik javítani a helyzeten, így például adókedvezménnyel próbálják a vállalatok számára vonzóbbá tenni a fiatalok felvételét, ám komoly javulás eddig nem következett be.

A magyar fiatalok kiugró munkanélkülisége egyébként nem egyedi, hiszen a ráta közel 24 százalékos az uniós országokban. Igaz, meglehetősen nagy a szórás, hiszen míg a legjobb helyzetben lévő Németországban és Ausztriában a fiataloknak 7,7, illetve 8,6 százaléka állástalan, addig a másik végletet jelentő Spanyolországban és Görögországban a 25 év alattiak 56, illetve 61,5 százaléka hiába keres munkát.

SOCIAL BOX