Így épült fel a nyugati civilizáció legmagasabb felhőkarcolója

Senki sem gondolta volna, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően 13 évet kelljen várni arra, hogy 2014-ben átadásra kerüljön az ikertornyok helyén felépült One World Trade Center. Még a szörnyű tragédia után is évekkel csupán a romok eltakarítása volt napirenden, és akkor még hol voltak az új épület végső tervei, és maga a kivitelezés. […]

Senki sem gondolta volna, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően 13 évet kelljen várni arra, hogy 2014-ben átadásra kerüljön az ikertornyok helyén felépült One World Trade Center. Még a szörnyű tragédia után is évekkel csupán a romok eltakarítása volt napirenden, és akkor még hol voltak az új épület végső tervei, és maga a kivitelezés. A törmelék elhordása mellett helyre kellett állítani a területen végigfutó roppant fontos tranzitvonalat, valamint az új épület alapjainak kialakítása is éveket vett igénybe. Az elmúlt évtizedben a helyi lakosok számára már-már úgy tűnt, hogy New York negatív szimbóluma, ez a 16 hektáros tájseb sohasem fog begyógyulni.

A terület ráadásul a politikai csatározások kereszttüzében is állt, hiszen ahol tragédia van, ott haszonlesés is van. Az épület 2013-as elkészültéig tartó 12 év alatt 9 kormányzó, 2 polgármester, számos építész, területfejlesztő, az áldozatok családjainak ezrei, a környék lakóinak tízezrei harcoltak ezért a területért, amely szinte Amerika szent földjévé vált. Lassan haladtak az újjászületés műveletei azért is, mert két eltérő szemlélettel rendelkező építészt kellett egy közös platformra hozni. Daniel Libeskind és David Childs vezetésével eleinte lépésben tudtak haladni a tervezéssel, és csupán három évvel a tragédia után tették le az új épület szimbolikus alapkövét. Majd ezt követően újabb két év telt el, amíg a kiviteli tervek elnyerték végső formájukat, és 2006. december 19-én megtörtént a valódi alapkőletétel is.

Mintegy 10 ezer munkás 7 évig dolgozott a felhőkarcolón, amely a világon a legsűrűbben lakott településeken megvalósított projektek között is a legbonyolultabbnak számított. A 104 emeletes épület része ugyanis a 20 emeletnyi bombabiztos alapzat, amelyet 70 tonnányi acél biztosít mintegy 200 láb mélyen. Ez a láthatatlan föld alatti struktúra 48 ezer tonna acélt – ami mintegy 22 ezer autóval egyenértékű súlyt képez – tart. Mintegy 13 ezer darab üvegpanel borítja az épület betonmagját. A felhőkarcolóba egyébként annyi betont építettek be, hogy ennyiből Manhattantől Chicagóig egy gyalogjárdát lehetne kialakítani.

A 2006-ban elkezdődött munkálatok első fázisa meglehetősen időigényes munka volt, hiszen itt halad az ún. PATH vonathálózat, amely többek között összeköti New Yorkot New Jersey-vel. 18 hónapi tervezés után végül arra jutottak, hogy nehézgépek nélkül – szinte sebészeti beavatkozással – csákányokkal és mini kotrógépekkel kell a földet kiásni a tranzitvonal közvetlen közelében. A munkások ráadásul néhány emberi maradványra is bukkantak, amelyeket még 5 éve az összeomló tornyok csővezetékei temettek maguk alá. Továbbá az áldozatok cipői és pénztárcái is előkerültek a föld alól, a különböző törmelékeken pedig még DNS-t is találtak. Sőt, egy 18. századi hajó roncsaira is bukkantak, amelyek Manhattan 1800-as évekbeli fejlesztése során kerültek a földbe. Bár a régészek nem tudták beazonosítani a hajót, azért találtak egy brit katonai zubbonygombot, amely a függetlenségi háború idejéből származik.

A helyi lakosok meglehetősen rosszmájúan már-már azt mondogatták, hogy a munkások nem csinálnak semmit. Hiszen amíg egy átlagos felhőkarcoló 4 évig épül, addig itt ennyi idő alatt az alapot sikerült kialakítani. A folyton változó terveket jól érzékelteti, hogy míg 2005-ben a tervezés idején a költségeket 1,5 milliárd dollárra becsülték, addig ezt az összeget néhány évvel később már 3,1 milliárdra saccolták. De aztán megindult a munka látványos része is, és megérkezett a szerkezetépítő vasmunkások csapata, akik közül többeknek van olyan rokona, aki már az ikertornyok 60-as-70-es évekbeli építkezésén is részt vett. Sokan napi 10 órát dolgoztak 50 napon keresztül. Szerencsére haláleset nem történt, néhány sérüléssel megúszták a munkálatokat.

100 emeletnyi magasságban még a monumentális Szabadság szobor is játékfigurának tűnik. A szerkezetépítők szerint ez a munka nem csak a négy falról és a tetőről szól, hiszen a One World Trade Center a remény megtestesülése, a logisztika és a kitartás csodája. Ez az épület annak a kifejeződése, hogyan képes az ember a sötét mélységből a szó szoros értelmében újat varázsolni. A változékony időjárás sem fogadta kegyeibe a vasmunkásokat, hiszen nyáron a forró acélgerendák szinte égetik a bőrt, télen meg nagyon hideg van. De a nagy hőingadozásokra még rátett egy lapáttal a Sandy hurrikán, amely 2012 őszén tombolt New York környékén. A vihar után 125 millió gallonnyi víz árasztotta el a területet, és mintegy 185 millió dolláros kár keletkezett. 2013 májusában az 1776 láb – 541 méter – magas One World Trade Center végül elérte végső magasságát, hogy üveg-acél-felkiáltójelként magasodjon az ég felé a régi ikertornyok helyett.

Az épület homlokzatát 8 egyenlő szárú háromszög alkotja, négyzetformából először oktogonná alakul az épület „dereka” táján, majd ismét négyzetalakot ölt, miközben 45 fokos szögben elfordul. Nem kétséges, hogy majd ismét felszínre bukkannak az építészeti és urbanisztikai viták, amelyek a felhőkarcoló formavilágáról értekeznek, valamint arról, hogy az új épület méltóképpen viszonyul-e az áldozatok emlékéhez. 2014 januárban mindenesetre az utolsó simításokkal is végeztek – jöhetnek az elegáns hölgyek és nyakkendős úriemberek.


 

Képek: time.com

SOCIAL BOX