Az Európai Negyed Brüsszelben. Itt dolgoznak az uniós bürokraták!

1951-ben a Párizsi Szerződés aláírásával létrejött az Európai Szén-és Acélközösség (ESZAK), amelynek alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország. 1957-ben ez a hat ország aláírta a római szerződést, amely kibővítette az együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Először nehezen találtak székhelyet, ezért Luxemburgot választották meg […]

1951-ben a Párizsi Szerződés aláírásával létrejött az Európai Szén-és Acélközösség (ESZAK), amelynek alapító tagjai Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Németország és Olaszország. 1957-ben ez a hat ország aláírta a római szerződést, amely kibővítette az együttműködést, és megalapította az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Először nehezen találtak székhelyet, ezért Luxemburgot választották meg ideiglenes központnak, de a közös közgyűlést Strasbourgban tartották, mivel itt használhattak megfelelő nagyságú tanácstermet. 1958 óta a szervezet főbb szervei Brüsszelbe költöztek, míg a Közgyűlés Strasbourgban maradt. A fejlődő szervezet egyre több munkatársat foglalkoztatott, 1965-ben például a Bizottságnak dolgozó közel 3200 munkatárs 8 zsúfolt épületben lett elhelyezve.

Az 1960-as évektől kezdve a Leopold negyedet – ahol hagyományosan lakóépületek álltak – alakították át fokozatosan Európai Negyeddé, amely Brüsszel történelmi központjának dél-keleti oldalán helyezkedik el. A legtöbb EU-s épület a Schumann tér környékén található kevesebb mint egy négyzetkilométeres területen. A térség tömegközlekedés szempontjából a Arts-Loi, a Trône és a Schumann metróállomások mentén fekszik a Royal Park, a Jubilee Park és a Leopold Park vonzáskörzetében. A számtalan irodaépület közül három komplexum emelkedik ki: az Európai Bizottság a Berlaymont épületben székel, az Európai Unió Tanácsa az ún. Justus Lipsius épületben kapott otthont, míg a Parlament az Espace Léopoldban ülésezik. Május 9-én egyébként Európa Napján a civilek is megtekinthetik az intézményeket belülről.

A Berlaymont az alapító atyák egyikéről, a Schumannról elnevezett téren található. A helyszínen eredetileg egy kolostor és leányiskola működött egy régi házban, azonban azokat a belga kormány Waterloo negyedbe költöztette. Helyén az új épület az 1960-as években készült el, majd a Bizottság igényeinek megfelelően 1991-2004 között alapos felújításon esett át. A tervezés során egyébként a Lucien de Vestel vezette csapat szeme előtt az UNESCO párizsi épületének példája lebegett, ma a szabálytalan négyágú csillagot formáló, 13 emeletes főépület Brüsszel egyik látványossága. Az átalakításoknak köszönhetően jelenleg 240 ezer négyzetméternyi összalapterületen dolgozhatnak a munkatársak, miközben 42 lift szolgálja az igényeket. Az épület azonban mindössze csak 2000 főnek biztosít munkahelyet, míg a többi 18 ezer bizottsági alkalmazott az Európai negyedben és máshol még 61 épületben dolgozik. A gettójelleg elkerülése érdekében távolabbi célpontokat is bevontak a hivatali ügyvitelbe.

Az Európai Unió Tanácsa 1995 óta a közeli Justus Lipsius épületben ülésezik szemben a Berlaymonttal. Építése az 1985-ös indulás után közel 10 évig tartott. A méreteket jól érzékelteti, hogy a 215 ezer négyzetméteres összalapterületbe 24 kilométer hosszúságú folyosó is belefért. A Parlament épületeit pedig Espace Léopold néven emlegetik a Leopold Park és a Luxembourg tér között. A 35 ezer négyzetméternyi alapterületű komplexum két szárnyból áll: a Paul-Henri Spaak épületet 1988-ban kezdték el felhúzni, míg az Altiero Spinelli épület 1991 és 1997 között készült el. Fokozva azonban az EU bürokratizmusát és fölösleges szimbolizmusát, a Parlament hivatalos székhelye továbbra is Strasbourg. A komplexumot 2007-2008-ban kibővítették 2 új épülettel is, amelyek közül az egyik Antall József néhai magyar miniszterelnök nevét viseli.

2007-ben az Unió Brüsszel vezetésével karöltve felvázolt egy jövőbeli bővítési tervet, amely a kerület újjászervezését is magában foglalná. Ennek keretében közel 220 ezer négyzetméternyi új irodaházat építenének, miközben a meglévő területet is hatékonyabbá tennék, vagyis a kisebb házak helyére kevesebb, de nagyobb ingatlanokat húznának fel. 2009-ben pedig a Rue de la Loi átalakítására kiírt pályázatot a francia Christian de Portzamparc építész vezette nemzetközi csapat nyerte meg. A cél az, hogy a terület sokkal „jellegzetesebb” és „emberibb” megjelenést kapjon. A Rue de la Loi a város egyik legforgalmasabb főútvonala, ami egy hatalmas csatornát képez Brüsszel központja és az autópálya-rendszer között. A tervek alapján az út forgalmát csökkentenék, villamos vezetne a belga főváros központjába. Az egyik oldalon magas épületek állnának, amelyek közül három toronyépület mintegy ikonikus épületként tőrne az ég felé, sőt, egy közülük Brüsszel legmagasabb épülete lenne. Mindemellett, mivel az ingatlanárak alaposan megszaladtak az Európai negyedben, az Unió Brüsszel két másik pontján is fejlesztéseket tervez, hogy az egészségesebb decentralizáció irányába lépjen. Az építkezések tehát szakadatlanul folynak, mint az egy igazi birodalomra jellemző.

Képek: wikipédia

SOCIAL BOX