Algákból és gombákból építkezünk majd a Marson?

Ez nem sci-fi, hanem a valóság jelen időben, ráadásul a természet érzékeny, tökéletesen összehangolt mechanizmusai további kutatásokat inspirálnak, melyek megoldást kínálhatnak fenntarthatósági problémákra is.

A biodesign hazai kutatásáról Blaumann Edittel, a MOME Doktori Iskola Művészet-Tudomány, Design Kultúra PhD hallgatójával és a MOME Innovációs Központ kutatójával beszélgettünk, aki április 13-án Az Év Irodája Kiállítás & Díjátadó keretében élőben is betekintést enged az általa vezetett MOME BioHaus from Mars to Earth projektbe és a biodesign színes világába. 

A rendezvényen emellett napközben további inspiráló előadások és design kiállítások, este pedig Az Év Irodája verseny eredményhirdetése és egy élő Freddie koncert is várja az érdeklődőket.

Először is mi az a biodesign és milyen módon alkalmazható?

B.E. – Egy olyan kortárs tervezési gyakorlat, mely ötvözi a hagyományos művészi és tervezői módszereket biológiai természetű médiumokkal vagy akár kizárólagosan ezekre alapozva dolgozik, azzal a céllal, hogy kedvezőbb ökológiai teljesítményt érjen el, környezet- és társadalomtudatos szemléletet követve. Azaz alapvetően az élet használja az élet problémáinak megoldására. 

Egy bioneer a természetet inspirálta designtól a design által inspirálta természetig széles spektrumon dolgozhat: az életre tekinthet modellként, használhatja alapanyagként vagy bevonhatja munkájába együttműködőként, de akár meg is hackelheti a természetet.   Ez az interdiszciplináris munka az élő organizmusok erejére és hasznosságára, valamint  a folyamatosan változó ökoszisztémákkal való kölcsönhatásaikra támaszkodik, a versengő hatékonyság helyett a változatosságra és együttműködésre alapozó hatásosságot tekinti elsődlegesnek, azaz rendszerszemléletű gondolkodásra tanít. A biodesign a kommunikáció és a felfedezés eszköze lehet,  még eldöntetlen kérdések kapcsán vitát válthat ki, különös tekintettel a szintetikus biológia segítségével történő manipulálás lehetséges veszélyeire és lehetőségeire. Azaz a biodesigner visszanyúl akár tradicionális kertészeti, háztáji vagy akár konyhai technikákhoz, amit a legmagasabb technikákkal – például a 3D nyomtatás vagy a CRISPR – ötvözhet egy ökológiai cél elérése érdekében vagy a biológia kapcsán vethet fel etikai kérdéseket, tehet javaslatokat.

Mire fókuszál a MOME From Mars to Earth kutatás?

B.E. – Ez a komplex projekt a NASA és ESA  kutatásain alapul, melyek  algák és  gombák használatára tesznek javaslatot egy leendő Marsi lak megépítésében úgy, hogy a még szűz bolygót ne szennyezzük be. Az űrkutatásnak  mindig is voltak hasznos hozadékai  a földi felhasználásban, ez esetünkben is igaz. Ilyen például a biomimikri alkalmazása, a fenntartható anyagválasztás: a bioalapú és a természetben lebomló anyagok használata , illetve a biomérnöki megoldások alkalmazása. A marsi lakhoz javasolt micélium építő egységeknek például kiváló hő és hangszigetelő tulajdonságai vannak, vagy a cianobaktériumok és algák előnyös tulajdonsága, hogy  a szén-dioxidot nyelnek el, oxigént és proteint termelnek, és akár bioüzemanyag vagy bioműanyag is készíthető belőlük, illetve szennyvíztisztításra is alkalmasak. Ezek a megoldások a Földön is remekül alkalmazhatók,  városi vagy akár háztartási léptékben is. A projekt szemléletében a kiaknázás és a visszaforgatás helyett a növesztés és a lebontás természetes folyamataira, illetve a túlélés, lét- és önfenntartás lehetőségeire helyezi a hangsúlyt. A Mars szélsőséges környezete erős adaptációra és hatásos önellátásra sarkall, melyek a megtört ellátási láncok, az energia szűkösség, a járvány és a háború korában számos tanulsággal és új megoldásokkal szolgálhatnak. Teoretikus szempontból pedig a Marsról a Földre tekintve lehetőség van a terraformálás és a kolonizáció kérdéseinek újrakeretezésére, a biokapaitalizmus és a biopolitika etikai kérdéseinek felülvizsgálatára is.  

Említetted, hogy az élő szervezetek bevonhatók építő elemként, illetve alapanyagként is a tervezésbe. A gyakorlatban hogy kell ezt elképzelni?

A mikoorganizmusokkal való együttműködésen túl akár méhekkel vagy selyemhernyókkal együttműködve is dolgozhat a tervező, gyakorlatilag bioprinterként használva ezeket az élő szervezeteket. Remek példa erre Tomas Libertiny Nefertiti szobra, amit 60.000 méhhel együttműködve készített vagy a Neri Oxman Selyem Pavilionja, amit egy algoritmus által vezérelt robotkar és 6500 transzegenetikus selyemhernyó szőtt pók fonalból. 

Ha érdekel, hogy mi mindenre nyújthat még formabontó megoldást a biodesign, gyere el április 13-án Az Év Irodája Kiállítás & Díjátadóra a Millenáris Park D épületébe és hallgasd meg személyesen Blaumann Edittől!

Még nincs jegyed? ITT megveheted!