Digitális úthenger a munkaerőpiacon. Az X, Y és Z generációk nyomában

Szocializáció és értékrend A generációkról szóló elméleteknek általában az a lényegük, hogy tágabb értelemben megmutassuk a különböző korosztályok kulturális, szocializációs különbségeit, szűkebb értelemben pedig meghatározhassuk az egyes alkalmazottak motivációit, viselkedéskultúráját, munkaszemléletét, vagyis a fiatalabb generációk miben különböznek az idősebbektől a morál, a motiváció, a karriervágy és a szocializáció tekintetében. William Strauss és Neil Howe Generations […]

Szocializáció és értékrend

A generációkról szóló elméleteknek általában az a lényegük, hogy tágabb értelemben megmutassuk a különböző korosztályok kulturális, szocializációs különbségeit, szűkebb értelemben pedig meghatározhassuk az egyes alkalmazottak motivációit, viselkedéskultúráját, munkaszemléletét, vagyis a fiatalabb generációk miben különböznek az idősebbektől a morál, a motiváció, a karriervágy és a szocializáció tekintetében. William Strauss és Neil Howe Generations (1991) című könyve szerint 20 éves periódusokban beszélhetünk generációkról, akik azonos gondolkodásmóddal és értékrenddel rendelkeznek. Ők a baby-boom-, az X-, az Y- és a Z-generáció szerint osztották fel az embereket, akik a munkaerőpiacon dolgoznak. Mivel az életünket ma már a digitális forradalom határozza meg, ezért a technológiai vívmányokhoz való viszonyunk alapján is meg tudjuk különböztetni az egyes generációkat.

Veteránok és a baby-boom generáció

A legidősebb generáció az 1925-1945 közötti úgynevezett veterán generáció: a tagjai általában egy munkaadónál, egy szakterületen dolgoznak egy életen át. Életük derekán vagy idősebb korukban botlottak a számítógépbe, ezért nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom kihívásaival, ráadásul egyre kevésbé aktívak, így szerepük nem számottevő. A következő generáció az 1946-1964-es években született baby-boom-generáció. A II. világháború utáni nemzedék megtagadta szülei értékrendjét, hiszen a világégés borzalmai hihetetlen hatást gyakoroltak rájuk, és forradalmian új utakat kerestek. Közülük kerültek ki a hippik is, akik másfajta életet reméltek az emberiség számára, egyfajta megtérést hirdettek a régmúlt eszményi közösségeihez.

Ők is már felnőttkorukban találkoztak az internettel, azonban életkoruknál fogva viszonylag hatékonyan tudtak szocializálódni a net világához. Ahogy a kisherceg végül megszelídítette a rókát, ugyanúgy a baby-boom-generáció is munkába fogta az internetet. A nyolcvanas-kilencvenes évektől kezdve közülük egyre többen kerültek a bársonyszékekbe és a főnöki üvegkalickába, ezért kénytelenek voltak begyűjteni az új tudást. Munkavégzésükbe és hétköznapjaikba egyre nagyobb intenzitással építik be az internetet, mert új utakra, tudásra, információra, cselekvésre vágynak, karriert építenek. Ők azok, akik számítógépes tanfolyamokra jártak, ahol ma már őskövületnek számító gépeken okultak.

X-generáció

Az 1962-1979 között születettek az úgynevezett hírnöknemzedék, az átmeneti generáció. Ismertebb nevükön az X-generáció, mások szerint még az 1982-ben születettek is X-ek. Kamasz- és ifjúkorukban találkoztak a virtuális valósággal, de mindennapjaikat már átszövi a kibertér. Legtöbbjük koránál fogva még képes megújulni és tartani a felgyorsult életritmust. Jelenleg ők uralják a munkaerőpiacot, szokásaikat és elveiket tekintve jóval konzervatívabbak, mint az Y-ok. Az X-generáció fiatalkorában még az irodaházak is mások voltak, az irodák atmoszférája és belső elrendezése sem hasonlított a mai miliőhöz. Douglas Coupland „X generáció” című kultikus regénye nagyszerűen megfogalmazza az akkori irodaviszonyokat, ahol a multicégek munkatársai ún. borjúbokszokban dolgoztak. A borjúbokszot így definiálja Coupland: „kicsi, zsúfolt munkafülke, amelyet szövettel borított szétszedhető falrészekből építenek, és alacsony beosztású munkatársak dolgoznak benne.”

A „borjúbokszokról” pedig mindannyian felismerhetjük az 1970-90-es évek munkahelyi klímáját, ahol apró kis kuckókra osztották a hatalmas irodateret. Ez volt az ún. cubicle-rendszer, amit Herman Miller talált ki még az 1960-as évek végén. Elkülönültek a dolgozók, mindenki saját kis íróasztalán ügyködött, így a kreativitásra, együttműködésre és innovációra halvány remény sem mutatkozott. A hierarchikus viszonyok megdermedtek, az alá-fölérendeltséget az jelezte, hogy ki ült közelebb a kis- vagy nagyfőnökhöz, így aztán bokszról bokszra vándoroltak, miközben az interakció továbbra sem jelentett számukra semmit.

Y-generáció

Az Y-generáció tagjai 1979-95 között születtek, akiket az ipszilonon kívül még számos elnevezéssel szoktak hívni, így millenniumiaknak, ezredváltóknak, ezredfordulós generációnak, vagy akár 9/11 generációnak is aposztrofálják őket, hiszen számukra 2001. szeptember 11-e sokkoló élmény volt. Morbid módon akkor a globalizmus is új értelmet nyert. Az új típusú nemzedék a számítógépekkel együtt nőtt fel, iskolás korukban már egy részük rendelkezett mobiltelefonnal is. Ők már gyermekkorukban találkoztak az internettel, magánéletükben is átszövi a világháló. Telekommunikációs értelemben új szintet képviselnek az X-hez képest. Az Y-generáció kialakulásában a technológia ugrásszerű fejlődése rendkívül fontos szerepet játszott. Tari Annamária Y generáció c. könyve egyébként számtalan infót tartalmaz az ipszilonokról.

Világukat a telekommunikáció határozza meg, egyszerre több csatornán szerzik be az infókat, egy felgyorsult, digitális világban nőttek fel, ahol a fogyasztói társadalom az életük legapróbb területét is behálózza. A nagy cégek is rájuk építik a reklámhadjárataikat. Mivel médiafüggésük igen erős, ezért – a pszichológusok szerint – az elemző-analizáló és véleményalkotási készségek háttérbe szorulnak. Ellenben nyitottak az újdonságokra, gyorsan sajátítanak el új technológiákat. Az angolszász szakirodalom szerint okos, értelmes, nyitott, a fejlődést naprakészen követő generációról van szó, ami némiképp ellentmond annak, hogy eközben kissé felszínesnek is tartják őket. Bár ez utóbbi abból is következhet, hogy szimultán több dologra, vagyis technikai kütyüre koncentrálnak. Ez az ún. multitasking üzemmód, amely a magánéletben szétszórtságot jelenthet, míg a munkaerőpiacon a belépő kód az állásinterjún.

Y-generációs munkahelyek és viselkedéskultúrák

Ők már másfajta munkahelyi légkört igényelnek, más a mentalitásuk és a gondolkodásmódjuk, mint az előző generációknak. Sommásan fogalmazva a nagy nyitott tereket kedvelik, közösségi és rekreációs helyiségekre, vagyis olyan színes és pezsgő atmoszférára vágynak, amely kellőképen inspirálja őket. Nem kedvelik az állandóságot, a határokat és a szabályokat, a szabadság újfajta értelmezést nyer számukra, amely nem társadalmi vagy politikai töltettel bír, hanem a mindennapjaik szabadságát jelenti. A felgyorsult világban való boldogulásuk öntudatossá és céltudatossá is teszi őket. Nagyra értékelik a tekintélyelvűséget levetkező, kevésbé protokolláris munkamódszereket, ahol a főnök-beosztott kapcsolat is partneri viszonnyá finomodik. Szüleik önállóságra és szabad véleménynyilvánításra nevelték őket, ezért munkahelyükön nagy önbizalommal mondják el a véleményüket és oldják meg a feladatokat.

Bátrak, kezdeményezőek, kevésbé kételkedőek saját képességeikben, korlátaikban. Öntudatos munkavállalók, akiknek, ha nem tetszik valami, akkor nagyon hamar odébb állnak. Köreikben könnyen előidézhető egy óriási fluktuáció, mert ha nem azt kapják, amit szeretnének, akkor minden különösebb érzelmi kötődés nélkül tovább állnak, és megnézik, hogy hol jobb nekik. Új világot építenek, hiszen nem a hagyományos irodai munkakultúrát képviselik, hanem a mobil és az internet segítségével a világ bármelyik pontján elvégzik feladataikat, létrehozzák virtuális közösségeiket.

Az Y-generációt Einstein generációnak is nevezik, mert a telekommunikációs sztrádák világában megtestesítik a multifunkcionális embert. Elődeikhez képest egy teljesen más világot képviselnek: a modern technikák, az informatika, az online világ velük együtt vált nagykorúvá, személyiségük része lett. De a technológia csupán eszköz, egy másfajta megközelítésre épülő társas kommunikáció, szórakozás és önkifejezés eszköze. Ez persze meghatározza a munkamoráljukat is, hiszen a digitalizáció okozta felszabadító érzés másféle viselkedésformákat generál, nyitottabb és kissé „agresszívebb” kapcsolatokat eredményez. Olyan villámsebesen pörögnek a mindennapok, hogy ma már egy 35 éves ember vénnek érzi magát, és azt érzékeli, hogy már nem értékes árucikk a munkaerőpiacon.

Posztmodernek

Alapvetően vizuális generációról van szó, rendelkeznek úgynevezett netes személyiséggel, és emiatt új a kommunikációs stílusuk. Intenzíven kommunikálnak egymással, nem passzív befogadói és fogyasztói a tartalmaknak, hanem a mindennapi élet során használható eszközöket kapnak és adnak. A lényeg a közösség, a közös tudás létrehozása, egymás szórakoztatása játékon, alkotáson és kommunikációs keresztül. A mobiltelefonok, digitális fényképezők, videó- és webkamerák segítségével készített saját hangfelvételek, képek és videók új lehetőségeket és funkciókat adott a használóik kezébe. A web 2.0 elven alapuló digitális technológiák elsősorban olyan közösségekre épülnek, ahol a juzerek egy nagy kondérban közösen főzögetik meg saját tartalmukat, majd szépen porcelánedénybe kimerik egymásnak a vacsit, vagyis az információkat.

Mivel a világ nem alapigazságokból, hanem általuk a mindennapjaikban megragadható valóságszeletekből áll, ezért számukra a világ már nem egységes egész. Megtanították nekik, hogy tiszteletben kell tartani a mások véleményét, az igazság pedig választható, inkább élni akarnak a jelenben, megragadni minden lehetőséget, örömet, élvezetet, mint azon agyalni, hogy minek milyen következményei lesznek. Nem trendekben, hanem szcénákban gondolkodnak. Gyakran fontosak számukra olyan divatos eszmék melletti kiállás, amely az idősek számára csak olcsó közhelyek. Az ideológiai maszlagok helyett már makróban, azaz a Földben gondolkodnak, hiszen interneten és a valóságban seperc alatt a világ egyik pontjáról a másikra lehet utazni.

És a Z-k

És megérkeztünk a Z-generációhoz, aki 1996 után születtek. Ők az úgynevezett digitális bennszülöttek, számukra az internet, a mobiltelefon és a web 2.0 természetes dolgok, és mindez a tanulási szokásaikon is sokat változtatott: az információk gyors elérése vált lényegessé. A Z generációba tartozók nagy többsége úgy véli, hogy a maguk elé kitűzött célok elérése nagymértékben, vagy szinte teljes egészében csak rajtuk múlik, míg a 40-es éveikben járók már sokkal nagyobb arányban érzik a külső hatások szerepét is. Míg az X-ek esetében nagy hangsúlyt kap a kereset, addig az Y generációnál sokkal inkább az emberi kapcsolatok számítanak. A legifjabbak számára viszont a lojalitás egy adott munkahelyhez kötődik, vagyis a brandhez, ugyanakkor a csapatszellem is fontos számukra.

A fiatalok a jelenlegi munkahelyük kiválasztása során a megfelelő fizetési igények mellett elsősorban rugalmas munkaidőt kerestek, biztosítva ezáltal, hogy egyéb elfoglaltságaikra is maradjon megfelelő szabadidő. A Z-generáció tagjainak több mint harmada csak néhány hónapot tölt munkahelyén, ez is igazolja a rendkívüli mobilitásukat. Vagyis ha nem érzik jól magukat, akkor bátran mernek váltani, ami ugyanígy érvényes egy Y-ra is, de egy X már ezerszer meggondolja, hogy érdemes-e váltani.

Megjelent az Ingatlan Évkönyv 2016 kiadványban. Az ingatlanevkonyv.hu oldalon ingyenesen megrendelhető.

Kövesse a realista.hu hírportált a FacebookonInstagramonLinkedinen.

SOCIAL BOX