Égig ér a fluktuáció az óperenciás tengeren innen – II. rész

A felmérésben országszerte 81, összesen több mint 86 ezer munkavállalót foglalkoztató közép- és nagyvállalat vett részt. A kérdésekre online kérdőívben és HR-vezetői interjúk során adtak választ. Az eredmények és a résztvevő cégek fluktuációs adatai ezek alapján kerültek kiszámításra. Csélcsap munkavállalók A munkavállalók elvándorlása a munkaviszony első három hónapjában a leggyakoribb, az állomány 12–20%-a lép ki ebben az időszakban. […]

A felmérésben országszerte 81, összesen több mint 86 ezer munkavállalót foglalkoztató közép- és nagyvállalat vett részt. A kérdésekre online kérdőívben és HR-vezetői interjúk során adtak választ. Az eredmények és a résztvevő cégek fluktuációs adatai ezek alapján kerültek kiszámításra.

Csélcsap munkavállalók

A munkavállalók elvándorlása a munkaviszony első három hónapjában a leggyakoribb, az állomány 12–20%-a lép ki ebben az időszakban. Ami aggasztó, hogy hasonló arányú, 16% az 1–3 éves munkaviszony után kilépők aránya.

Ez azért különösen fájó egy vállalat életében, mert a hosszabb ideje foglalkoztatott dolgozóval egy időben értékes tudás és tapasztalat is távozik. Igaz, ahogy ment, úgy vissza is jöhet, hiszen a vizsgált szervezetek szinte mindegyikével (97%) előfordult már, hogy visszatért hozzájuk a korábban kilépő munkavállaló.

A pénz az alibi 

A válaszadók 90%-a szerint a vezető kilépési ok a más vállalatok által kínált magasabb fizetés, szellemieknél és fizikaiaknál egyaránt. A pénzen kívül a kékgallérosok felmondásai inkább az egészségi okokhoz, a nehéz, monoton munkához, a rossz betanításhoz és a nem megfelelő munkarendhez köthetők, míg a fehérgallérosoknál a leggyakoribb felmondási ok az előrelépési lehetőségek hiánya.

A szakértő szerint azonban a pénz csak alibi. A kilépő munkatársak nem akarnak magyarázkodni, kerülik a nézeteltérést, ezért a legtöbbször nem árulják el a felmondás valós okát.

A HR-Evolution munkavállalók szempontjából készült reprezentatív kutatása tavaly rámutatott, hogy a felmondás első számú oka a csalódás, hogy a munkaadók nem tartották be, amit ígértek. Persze fontos a pénz is, de nem az elsődleges ok.

Normává váló irreális igények

A válaszadó cégek 40%-a nyilatkozott úgy, hogy a munkavállalók igényei sokszor irreálisak a munkáltatóval szemben. Azonban az átlag mögött itt is jelentős eltéréseket találunk. Kelet-Magyarországon 64% gondolja így, míg Nyugat-Magyarországon 33%, Közép-Magyarországon 37%, azaz sokkal jobban elfogadják az új munkaerőpiaci igényeket. 

„Amikor már tömegesen találkozunk irreálisnak tűnő igényekkel, akkor lehet, hogy a piaci igények változtak és egy trenddel van dolgunk. Az erős, országos trendeket nem lehet figyelmen kívül hagyni anélkül, hogy hátrányba ne kerülnénk a munkaerőért folyó versenyben. Márpedig ma sok ilyen trend van, ami a rugalmatlanabb cégeket egyre nagyobb kihívások elé állítja” – magyarázza a szakértő.

SOCIAL BOX