Kínai Manhattan a veteményesben: pokol és menny

A kínaiak arról is ismertek, hogy a világban jól működő technológiákat egyszerűen adoptálják, és alkalmazzák a saját igényeikre. Ezt már városszinten is űzik, hiszen a Pekingtől 150 kilométerre fekvő Tiencsin városában félig-meddig felépítették Manhattan kínai mását, azonban egyelőre hiba csúszott a számításba, hiszen hiányzik onnan pár millió ember, akik élettel töltenék meg a felhőkarcolók tucatjait. […]

A kínaiak arról is ismertek, hogy a világban jól működő technológiákat egyszerűen adoptálják, és alkalmazzák a saját igényeikre. Ezt már városszinten is űzik, hiszen a Pekingtől 150 kilométerre fekvő Tiencsin városában félig-meddig felépítették Manhattan kínai mását, azonban egyelőre hiba csúszott a számításba, hiszen hiányzik onnan pár millió ember, akik élettel töltenék meg a felhőkarcolók tucatjait. Az első házakat még 2010-ben adták át a Yujiapu nevezetű üzleti negyedben, később azonban az egész projektet félbehagyták érdeklődés hiányában.

Pedig Tiencsin adottságai megfelelőek ahhoz, hogy ázsiai Manhattan legyen belőle, hiszen hosszú partvonallal és a világ egyik legnagyobb mesterséges kikötőjével rendelkezik, valamint jó az összeköttetése Pekinggel. Azonban a válság itt is keresztülhúzta a számításokat, hiszen a gőzerővel erőltetett építési láz ingatlanlufit fújt, ami ki is pukkadt az elmúlt években. Nemrég azonban új remény ébredt a szellemvárosban, ennek egyik jele, hogy végre elkészült egy bevásárlóközpont. Most a központi kormányzatra várnak, hiszen ha a vezetőség potenciált lát egy Pekinget Tiencsinnel összekötő 150 kilométeres üzleti folyosó kialakításában, akkor Yujiapu új erőre kaphat, és befejezhetik a félig kész épületeket.

Most 2019-re tervezik a negyed átadását, ahol mintegy 15 millió négyzetméternyi iroda szolgálná az üzletközpontban dolgozók igényeit. Kína eddig csaknem 30 milliárd dollárt fektetett a projektbe. Persze a jelenlegi tetszhalott állapot még nem jelent semmit, hiszen más kínai metropoliszban is úgy valósultak meg látványberuházások, hogy a kínálat és a kereslet eleinte nem találkozott egymással, aztán csak egymásra találtak. Így például Sanghaj Pudong városrészét még a kilencvenes években fejlesztették gőzerővel, és az akkori erőfeszítések mára megtérülni látszanak.

Még a Teng Hsziao-ping által elindított reformok során a kínai vezetés támogatta a tőkebefektetést és a technológiai fejlesztést, a külföldi cégeknek például adókedvezményeket biztosított Sanghajban, hogy elindítsa a déli metropoliszt a fejlődés útján. Azóta eltelt vagy 20-25 év, és Sanghaj mára a világ egyik leggyorsabban fejlődő üzleti központja felhőkarcolókkal, magaspályás autóútrendszerrel, új hidakkal, a folyó alatt átvezető alagutakkal és metróval. Elképesztő gyorsasággal nőtt fel az új Manhattan Pudong régi rizsföldjein és zöldségeskertjein. Így aztán Tiencsint sem kell leírnunk, főleg ha a kínaiakról van szó.

SOCIAL BOX